Már régóta tervezzük, hogy elmegyünk a pudongi antikpiacra – most a hétvégén, a napos de hűvös időben ez kitűnő alkalomnak tűnt. Több blogon is olvastam már erről a helyről, hogy nagyon megéri kimenni, egész más, mint a város közepén levő turistás és nagyrészt hamis antik dolgokat áruló hasonló helyek. Igazság szerint bicajjal egyszer már jártam egészen közel, tehát nagyjból tudtam, hova kell menni, de azért kellett némi tervezgetés.

Odafele a 4+8 metrók kombinációját választottuk, hazafele a 8+6 volt a nyerő számsor. Az átszállásoknál Barni a betűket gyakorolta, már a kis nyomtatottat is majdnem mind felismeri (persze nem a kínai karakterekre gondolok :))

Írták, hogy nehéz megtalálni a helyet, nos aki nem készül fel rendesen, annak tényleg nem egyszerű. Egy teherautószerelő műhely bejáratánál kell bemenni, aztán kb. 100 méterrel beljebb már kezdődnek az útjelző táblák és a raktárak. Sajnos aznap mikor mentünk csak két kisebb és egy nagyobb volt nyitva, így az élmény korlátozott volt.

Először az egyik kisebb boltba mentünk be, itt főleg dísztárgyak voltak, buddhaszobrok, fejek, képek, hasonlók. Szépek voltak, de most nem akartunk ilyet venni.

Utána a nagyobba mentünk be – no ez hatamas volt. Óriási 6-8 méter magas tornyokban régi bútorok, ládák, dísztárgyak, sok helyen vastag porréteg alatt.

A tornyok között vékony folyosókon lehet közlekedni – már ahol lehet, mert van ahol akadályba botlik az ember:

A folyosók melletti részen kisebb dísztárgyak, játékok, porcelán, fém, mindenféle.

Egy idő után Barninak pisilni kellett, megkérdeztem a tulajt merre van a környéken vécé, mire rámutatott a következő helyre:

 

Mit volt mit tenni, használatba vettük – azért Andi inkább kihagyta. Utána visszamentünk még nézelődni és találtunk rettenetesen ízléses vécét is, igaz, üzemen kívül:

Végül úgy távoztunk, hogy nem vettünk semmit (ellenben előző nap bútorboltban voltunk, ahol… na de erről majd később írunk :)), de szerintem még visszamegyünk valamikor, mert nagyon jól el lehet veszni a tárgyak között. Barni különösen élvezte, talált gyertyatartót, régi játékautót, templomi dobot, kisszéket és még sok-sok mást, amit mind jól megvizsgált közelről.

Andi főleg egy öreg telefonnal és dobozokkal szemezett.

A metró felé menet meg kiskutyákba botlottunk, itt még muszáj volt megállni egy picit játszani:

Mivel szerencsére nincs túl messze a piac, egy órán belül hazaértünk – azért a metrón sikerült majdnem elaludni.

Itthon gyorsan összedobtam egy finom ebédet, most meg hallgatjuk ahogy a fiúk nem akarnak aludni délután.

Aki a nyomunkban szeretne járni, a 8-as metró LingzhaoXincun megállójánál kell leszállni. A bejárat kb. 50 méterre van az 1-es kijáratól észak felé, a cím 1788 Jiyang Lu.