Nagyon sok jó kép készült itt, így egy albumba raktuk a bejegyzés végén…

Múlt hétvégén ellátogattunk egy szép nagy parkba a tengerpart mellett. Már péntek este nagy készülődésben voltunk Petivel, gyorsan sütöttünk pár pizzát, amit aztán gondosan eldobozoltunk, hogy legyen másnapra ebéd. Másnap reggel sikerült is időben elindulni. Ricsi babakocsiban, Barni bicajjal, mi gyalog. Gondolkoztunk, metrózzunk-e, vagy busz, esetleg felválltva, de végül a busz mellett döntöttünk, mert az egyik járat ami a házunk mellől indul -a 640-es- közvetlenül oda megy – Barni meg úgyis szereti a buszozást – valóban jobb, mint a metrón kuksolni az alagútban, csak hát lassú. 39 megállóra volt a tengerpart, sok érdekes helyet láttunk közben, lakónegyedek, kikötő, gyárak, stb. A végén még plusz kellett egy picit taxizni. A buszon szerencsére Ricsi letudta a délelőtti alvást,így nem aggódtunk, hogy nyűgös lesz. Barni bambulta az autókat, majszolta a kekszet amit vittünk, és nem is tűnt fel, hogy kb. egy órát buszoztunk. A végállomáson rögtön lecsapott ránk egy fekete taxis. Én szépen meg is kérdeztem, hogy mennyi lesz, még mielőtt elmondtam volna, hogy hová is megyünk. 😀 Nem is én lettem volna, ha nem így teszek… 🙂

A “taxis” korrekt volt és 25yuanért vitt el minket a parkhoz, ahol már szép kis tömeg volt. Persze nagy a park, így nem ijedtünk meg ettől. Bementünk, a belépő 20yuan fejenként, de a manóknak nem kellett jegy. Épp rhododendron virágzás volt, csodaszép! Persze a tömeget is a virágok izgatták leginkább (már akit, ugyanis vasárnap ellenére ez egy munka- és tanítási nap volt, de mivel az utolsó ilyen egy hosszabb szünet előtt, így rengeteg iskolás csoportot zavartak ki ide a parkba – a látogatók több, mint fele egyenruhába öltözött kissé- vagy jobban elhízott középiskolás volt, akik inkább leültek az első adandó fa alá nassolni, mintsem bármit is megnéztek volna..), így letértünk a főútról, hogy picit barangoljunk és megnézzük a tengerpartot is. (hátha nem olyan csúnya…)

Csakhamar belefutottunk egy búzavirág, illetve egy pipacsmezőbe ami nagy élmény volt, persze, ültetett mind, de azért mégis, évek óta nem láttunk még hasonlót sem. Barninak nagyon tetszett a dolog. 🙂 Továbbhaladva Ricsit kivettem picit a babakocsiból, mert nagyon mehetnékje volt (nem csodálom), és kicsit hagytam tekeregni, aztán felkaptam mikor egy érdekes utat pillantottam meg, ami a fák közé egy erdős részbe vezetett minket. A fák között mü-óriás gombák nőttek, aranyos látvány volt, nagyon kínai. Engem már alig zavar az ilyesmi, legalább a természetben voltunk. Nem egy bambuszerdő de nincs is olyan messze…

Az erdei út végén kijutottunk a tegnerpartra, amit- miután vettem rá egy pillantást- gyorsan magunk mögött is hagytunk. (a kép tükrözi a csalódottságomat azt hiszem. 🙁 )

Ezután próbáltunk valami klassz piknikre alkalmas területet találni és visszafele kezdtünk el sétálni a pipacsmező irányába. Természetesen nem tudunk úgy kimozdulni, hogy legalább egy lelkes kínai ne akarna fotózkodni a gyerekekkel. Ez most sem volt másként. Egy kínai hölgy lelkesen kérdezte, nem lenne-e gond, hogy felvegye Ricsit a babakocsiból pár képkocka erejéig. Persze nem bántuk, sőt Ricsi még annyira se, legalább addig se kellett a kocsiban ülnie. Lassan pénzt szedhetnénk ezért. 🙂

A néni a fotózás után egy jó marék cukorral jutalmazott minket fizetségként, aztán hozzátette, hogy a babának ne adjunk belőle, mert megfulladhat. Ez jó! Akkor minek adta? Nem mintha adnánk Ricsinek ilyesmit, még Barninak is csak hébe-hóba…

Mikor továbbmentünk találtunk egy kellemes, árnyékos részt. Itt letelepedtünk volna, ha nem jött volna közvetlenül mellénk két perccel később az egyik leghangosabb iskolás csapat (mondjuk ők legalább mentek valahova). Ez a nagy kupac gyerkőc szépen nekiállt mellénk telepedni, úgyhogy szedtük a sátorfánkat. 🙂

Kicsit odébb végül megtaláltuk a helyünket és letelepedtünk. Előkerültek az előző nap sütött pizzák, némi uborka, alma. Jóízüen falatoztunk az árnyékban, Barni a földet túrta lelkesen, Ricsi pedig elindult felfedezni. Édesen bukdácsolt a domboldalon, kezében pizza vagy alma. Barni nagyon alapos volt, homok jutott mindenkire bőven. 🙂 Aztán úgy egy óra után véget ért az ebédidő, a napocska pozíciót váltott. Elzeztde melegen sütni a lábszárunkat majd csúszott felfele és idővel már nem adott árnyékot nekünk, szóval jobbnak láttuk továbbállni. (és a fa is már majdnem ránkdőlt, annyira kitúrta Barni a gyökereit :))

Egy kis tavi fahidon vezetett az út kifele, gondoltuk megnézzük még a rododendronokat. Gyönyörü bokrok tarkállottak mindenütt, de egyrészt itt sokan is voltak és zaj volt, másrészt Barni az első kanyarban majdnem beleesett a vízbe, olyan fáradt volt az óriás túrás-fúrás után. Semmi gond, itt voltunk már több, mint 3 órát, elég is lesz – hiába csak a park egyik felét láttuk, majd egyszer visszajövünk megnézni a másikat. Gyorsan visszakanyarodtunk és irány kifele. Találtunk is egy taxit szerencsére, ami elvitt a buszhoz. Barni igen kifáradva nézegetett ki az busz ablakán, majd indulás után nem sokkal el is aludt, ugyanúgy, mint Ricsi a karomban. 🙂

Összességében ez egy nagyon kellemes hely, első látásra olyan, mint bármelyik másik nagyobb park, de a hátsó részeken van tényleg igazi(-nak tűnő) erdő, és olyan részek, ahol el lehet kicsit veszni. A gyerkőcöket megfuttatni a fűben és piknikezni tökéletes, a másfél órás utazás busszal-taxival teljesen vállalható az élményért cserébe.

Helyieknek: 6-os metró Gangcheng road végállomás Pudong északi részén, onnan vagy van valami shuttle busz, amit nem próbáltunk, vagy taxi – de sokszor csak “alkalmi” magántaxi van. 25y korrekt ár, visszafele a hivatalos taxi 24-ért hozott el óra szerint.