Harmadik napunkon ismét autóba ültünk, ezúttal Parajd volt a cél, a híres sóbányával. Ezt már az utazás előtt belőttük célnak. Itthon Andi rendszeresen jár a fiúkkal mesterséges sóbarlangba, mert nagyon jó hatással van az immunrendszerükre és a tüdejükre. Ránk is fér, a sok kínai kosz és szmog után. Adta magát, hogy menjünk el egy igazi sóbányába is.

Kicsit laikusként indultunk neki az útnak – a hűvös hajnali órák után nagyon meleg lett ugyanis, 32-35 fok, így ennek megfelelően szandálban, rövidnadrágban vágtunk neki az útnak. Ez rendben is volt, csak hát ugye a barlangban télen-nyáron 15 fok van… Buszok visznek le amúgy a mélybe, ahonnan még egy hosszú lépcsőn lehet továbbmenni a “kezelőbe”, ami tulajdonképpene egy hatalmas teremrendszer a hegy mélyébe, sókristály falakkal. Pár perc után érzi az ember, ahogy tisztul ki a légzőrendszere.

Persze a rutinosak – nem mi – készültek. Hoztak meleg ruhát, laptopot filmekkel, rollert a gyerekeknek, és hasonlókat, így töltve el a hegy mélyében akár az egész napot. Mi kicsit fáztunk, így a meleg ruhákat a gyerekekre adtuk – mi pedig Danival bevetettük magunkat a kalandparkba, ahol több különböző nehézségű pályán lehetett kvázi falat/sziklát mászni különböző akadályokon át. A lenti pályá gyerekeknek vannak kitalálva – a fenti piroson azonban rendesen megizzadtunk, nem feltétlenül mindig a nagy erőkifejzéstől. Persze a kötélpályán beülőben 20-30métert csúszni lefelé minden szenvedésért kárpótolt. 🙂

Eddigre minden élelmünk elfogyott, lent ebédelni pedig nem akatunk (pedig lehet), így bő két óra után elindultunk fel a felszínre. A főút mellett beültünk egy kellemes étterembe, és ettünk finomakat – én pl. puliszkát. Persze ez már bőven a délutáni alvás időszakára esett, aminek elmaradása miatt ismét jött a nyűgös időszak – így felváltva evett Andi meg én, amíg a másikunk próbálta kordában tartani a fiúkat. Mondtam már, hogy a csalásosok élete tele van lemondásokkal? 🙂

Ebéd után szerencsére összekapták magukat, így elindultunk megnézni a másik nevezetességet, a Sóhátot. Ez a sóbánya feletti szabadtéri terület, sós vizes forrásokkal, sóképződményekkel és egy sós iszappal teli tóval.

Nagyon meleg volt még mindig, de nagyon szép hely volt, és kevesen is voltak. A sós iszapot is kipróbáltuk persze, de fürdőruha híján csak módjával merültünk bele – nekem természetesen sikerül összekenni a ruhámat…

Relatív korán hazaértünk, így este üzembe vettük a tűzrakóhelyet és egy finom slambucot dobtunk össze – ami egy kisebb hadseregnek is elég lett volna. De kellett az energia, mert másnapra komoly terveink voltak…