Jelentem rendben megérkeztünk. Zökkenőmentes utunk volt, a München-Shanghai 10 és fél órás útból Ricsi és Barni egyaránt 7 óát végigaludt, csak kicsit más ütemezésben. Nekünk kb. három összejött fejenként, maximum 🙂

Csomagok rendben, helyi idő szerint fél ötkor már otthon is voltunk, a lakás Ayinak hála patyolattiszta de persze ahol két hónapig nem laknak, ott van bőven tennivaló. Volt. El is voltunk vele fél nyolcig, a fiúk közben az összes játékot számbavették és leteszteltél. Utána elmentünk vacsorázni, ami halott ötlet volt, Ricsi bealudt, Barni meg csakis szósz nélküli tésztát kívánt vagy mantout. Amúgy aranyos volt, kiléptünk az utcára, épp sötétedett, mire Barni: “Apa, most miért van este?” 🙂

Némi gyümölcs és mantou vételezése után hazamentünk és otthon ettünk sajtos tésztát. Utána kókadoztunk rendesen, fél tizenegykor sikerült ágyba rakni a fiúkat – most bezzeg Ricsi nem akar aludni hanem üvölt.

Nincs itthon internetünk, mert júli-augusztusra szüneteltettem így csak mobilnetről tudunk kapcsolatot tartani a világgal. Vasárnapra már rendeződik a helyzet, addig ha valaki akar velünk beszélni, kommentelje itt, hogy mikor. Megpróbáljuk.

Ja és milyen itt? Az idő szuper, nappal kicsit még meleg de így este most épp erős szél fúj a tenger felől, 26-27 fok van, jó párás, nem kell légkondi sem. Kellemes. Az emberek továbbra is kedvesek csak baromi sokan vannak és a lakásba is jó volt visszajönni. De valahogy most mégis olyan fura minden, kicsit otthon ragadtunk lélekben. Olyan kicsit, mintha évek óta nem éltünk volna már Kínában – ez csak azt bizonyítja, hogy nagyon jó volt most otthon – köszi mindenkinek aki hozzátett az ügyhöz. Szomorkodni felesleges, 104-107 nap és megyünk 🙂