Alapvetően semmi. Van belőlük elég, hiszen 11 munkaszüneti nap van évente (nőknek 11.5 mert ők kapnak fél szabadnapot Nőnapkor), és az otthoni gyakorlattal ellentétben ha egy ünnepnap hétvégére esik, akkor kapsz helyette egy hétköznapot szabadnapként.

Két nagy ünnep van, a kínai újév és a nemzeti hét. ezekeért egyaránt 3-3 szabadnap jár, és van 5 kisebb ünnep, amiért 1-1 szabadnapod osztanak ki (naptár szerinti újév, qingming fesztivál, munka ünnepe, sárkányhajó fesztivál, őszközép ünnep)

Az éves eloszlás sem olyan rossz, ugyan vannak vándorló ünnepek, alapvetően jól szét vannak szórva: télen 4, tavasszal 2, nyáron 1, ősszel 4 szabadnap van. Akkor hát mégis mi a baj?

Az egyik probléma a “kompenzációs nap”. Ugyanis igyekeznek az ünnepnapokat hozzácsapni a hétvégéhez – ismerjük otthonról ezt is. Szép gesztus, de a kivitelezés néha horribilis. Ráadásul a két nagy ünnepet (aranyhét), amihez 3 szabadnapot kapsz, mindig úgy intézik, hogy egy egész hétig tartson, így legalább két napot hétvégén kell ledolgozni. Kitűnő szemléltető példa volt az idei kínai újév: február 9-15 közötti intervallumot megkapta mindenki szabadságnak, de cserébe február 16-17 (szombat-vasárnap) munkanap volt, így aki nem vett ki extra szabadságot, az ünnepekről kipihenten visszatérve egy laza 12 napos munkahéttel kezdhette az évet…

Vagy a mostani őszi kavarás az őszközép és a nemzeti hét miatt:

• a héten: hétfő-szerda munkanap, csütörtök-szombat ünnep, vasárnap munknap
• jövő héten: hétfő-péntek munkanap, szombat pihenőnap, vasárnap munkanap
• azután: hétfő munkanap, a hét többi része ünnepnap
• és végül: hétfő ünnepnap, kedd-szombat munkanap, vasárnap pihenőnap

Már észben tartani is kimerítő – próbáld el elmagyarázni egy amerikainak, aki nem ismeri a hosszú hétvége fogalmát… Én  általában egy huszárvágással áthidalom a problémát és a szombat-vasárnapi munkanapokra szabadságot veszek ki ha tehetem.

De ez még inkább csak kényelmetlenség, mint probléma. Az igazi gond az, hogy mindenki, de tényleg MINDENKI ezekhez az amúgy is relatív hosszú ünnepekhez szokta igazítani a nyaralását, esetleg hozzácsapni az éves szabadsága egy részét (tartsuk figyelemben, hogy Kínában jóval kevesebb a szabadnap, maximum 15 évente de tipikusan inkább 5-10 nap – holott otthon eleve 20-ról indulunk).

A kínai újévnél mindenki hazamegy a családjához – így kb. lehetetlen jegyet kapni bármilyen közlekedési eszközre, tömegnyomor van az állomásokon (Shanghai lakosságának a fele hazamegy pl. kellemesen kihalt lesz a város), de mivel ez egy alapvetően családi ünnep azért a turistásabb helyeken is elviselhető a tömeg – a déli részeket kivéve, mert ugyehideg van, január/február révén. (az ünnep utáni héten ellenben sokan terveznek közös családi kirándulást)

A többi ünnep – és különösen a nemzeti hét októberben – viszont minden kínai számára az utazásról szól. Ilyenkor mindenki felkerekedik és elmegy nyaralni / világot látni. Mindenki. A szállodák másfél-kétszeres árakkal dolgoznak, az amúgy is zsófult turistalátványosságok pedig – ne szépítsük – megtelnek. Íme egy kitűnő példa a Nagy Falról:

Itt is, a Tilott Városban:

Vagy említhetem Xiamen nyugodt autómentes szigetét, Gulangyu-t. Ugye milyen nyugodt?

Mindegy mit választasz az útikönyvből, ez lesz. Mondhatná a kedves olvasó, hogy menjünk kevésbé népszerű helyre? Jól hangzó ötlet, de ezek is tele vannak. Kínában ugyanis sokan laknak. Képzeld el, hogy egész Magyarország egyszerre megy szabadságra és aki csak megteheti, utazik. Szerintem otthon is megtelne minden szálláshely, itt meg ugye kicsit nagyobb a népsűrűség. (pl. a kedvenc babmuszerdős szállásunk is teli foglaltságot jelzett már egy hónappal az ünnepek előtt)

Úgy gondolod elviseled a tömeget? Egyrészt ha nem Kínában élsz pár éve, nem hiszem. 🙂 Másrészt a tömeg fele szervezett turistacsoport, egyensapkában, egyenkitűzővel, megafonba ordító idegenvezetővel. Egymás mellett két-három ilyen csoport garantálja a fejfájást.

Inkább az ünnep utolsó napjaiban mennél csak? Hát, talán kevesebben lesznek, de a több tonna szemét amit a sok kulturált turista eldobál valószínüleg még nem lesz összeszedve, tönkretéve a legszebb látványosságot is. (Shanghai híres folyópartján a Bundon pl. napi 5 tonna szemetet szednek össze az ünnepek alatt szerencsétlen takarítók)

Ha te is utazással szeretnéd eltölteni az egy hetes ünnepet és nem kívánsz sodródni az árral, vagy horibilis összegeket fizetni csapnivaló szolgáltatásért, az egyetlen opció a külföldi út. Persze nem csak te gondolkozol így, mások se szeretik a tömeget, ezért ilyenkor a nemzetközi repjegyeket is drágábban adják, tehát nem lesz olcsó mulatság. Már ha egyáltalán kapsz jegyet, mert ez se evidens.

Úgy döntesz autóba ülsz és elmész valami tényleg elhagyott helyre, ahol a madár se jár? Nem rossz ötlet, csakhogy ilyenkor az autópályák ingyenesek, így kellemes dugók szoktak kialakulni a nagyvárosok környékén. Nem épp pihentető átvergődni rajta.

Mi ugye épp lakásra gyűjtünk, így most nem fogunk/akarunk/tudunk pár százezer forintot elverni egy külföldi kiruccanásra.Így maradunk a fenekünkön Shanghaiban, és inkább a város eddig még nem ismert részeit fedezzük majd fel. (a főbb látványosságok/nevezetességek persze felejtősek, mert akinek nincs pénze utazni az ide megy – és ez is pár millió ember, illetve vannak akik Shanghait választják az utazásuk céljául, így ide is jön épp elég turista)

Vagy csak kimegyünk a kertbe játszani hogy tényleg pihenjünk is.

És – mivel rendelkezem a rugalmas munkaidő privilégiumával – az ünnepek alatt 2 napot dolgozni is fogok, amiért cserébe majd október második felében vagy november elején majd kiveszek két szabadnapot, így készítve egy 4 napos hosszú hétvégét, amikor a többség dolgozik, és így el tudunk majd menni valamilyen érdekesebb helyre úgy, hogy csak egy júliusi hétvégi balatonparti tömeggel kell osztoznunk rajta. Éljen 🙂

A városi felfedezésekről és persze (ha tényleg összejön) az ünnepek utáni kirádnulásról is lesz persze beszámoló a blogon. Reméljük tömeg nélkül.