Andi mindig a napi eseményekről és a kajákról ír, én meg igyekszem más témákat mindig kicsit részletesebben körüljárni – ezeket a bejegyzéseket a “Shanghairól” kategória alatt fogjátok majd megtalálni. 🙂 Persze ez nem jelenti azt, hogy én nem eszem érdekes dolgokat, gondolom az apró közbeszúrt jegyzeteim alapján is – meg amúgy is kitaláltátok, hogy én is megkóstolok minden ételt amit Andi is, már volt is két olyan, ami csak nekem ízlett, neki nem – egy édes gumó és a kumquat – ezekről majd nekem kell írnom idővel. És persze ott van még hasonlóan várható eredménnyel a pácolt disznófül, a pirított malacorr és a hasonlók, de ezeket majd későbbre tartogatjuk, egyelőre a zöldség-gyümölcsé a terep 🙂

Na de most nem is erről akarok írni, hanem a buszokról. Korábbi látogatásaim alatt még sose buszoztam, nem volt időm kibogozni a járatok útvonalát. Sok minden változott. Egyrészt most egy kicsit tovább leszünk itt, tehát több időm van felderíteni, másrészt meg születtek jó kis honlapok, amik angolul is leírják és térképen is megmutatják a buszok útvonalát – sőt, a google maps kínai verzióján működik a buszos-metrós útvonaltervezés is! – pl. ez segített eldönteni, hogy holnap nem a virágkikötőbe megyünk, ahol épp 3 millió szál tulipánból vannak mindenféle formák és ábrák kirakva, hanem a botanikus kertbe (az egyikbe a kettőből), ahol szintén virágkiállítás van – már csak abból az okból kifolyólag, hogy az előbbi két és fél órányira van, a másik meg bő órára – persze taxival mindegyik gyorsabb lenne, de igyekszünk spórolni. Ez (mármint a spórolás) már önmagában egy jó ok a buszozásra.

Másrészt ugye adott a szituáció, hogy bár három metróvonal van a lakás közelében, de mindegyik legalább 15-20 perc gyalog. A kettes metróhoz visz a lakópark busza, de annak a menetrendje nem csúcsidőben elég szegényes. Az egyik megoldás a bicikli, de ez csak akkor segít, ha egyedül megyek, a másik pedig a busz! Ugyanis ebből rengeteg van! Nem tudsz úgy elsétálni egy utcán, hogy ne menjen el minden percben legalább egy busz melletted, de inkább az jellemző, hogy 5-6 is jön egyszerre, különféle számokkal és karakterekkel.

Négy buszmegállót találtam 5 percnél rövidebb sétával elérhető távolságra, eddig hármat térképeztem fel, de egyelőre idő hiányában csak a számokkal jelzett buszokra korlátoztam magam, a kínai karakterekkel jelzetteket még nem gyűjtöttem össze. utóbbiak általában messzebbre mennek, vagy jobban kimennek a város szélére, a számosok inkább a belváros felé indulnak – szóval ezeket amúgy is gyakrabban használjuk. Szóval a lakás közelében az alábbi számmal jelzett járatok járnak:

169, 184, 451, 581, 607, 614, 624, 629, 639, 640, 746, 779, 792, 794, 798, 929, 969, 989.

És akkor még nem szálltunk át semmire és nem néztem át a karakteres járatokat 🙂 Az jellemző amúgy, hogy az otthoninál kisebb buszok járnak – a nagyobbak akkorák, mint otthon a szóló buszok, a kisebbek pedig annál 2-3 méterrel rövidebbek – viszont cserébe a menetrend nagyon sűrű, eddig maximum 5 percet kellett várnunk a buszunkra. Ennek eredményeképp el tudjátok képzelni, milyen forgalom van egy olyan megállóban, ahol 12 járat áll meg, és mindegyik busz 5-6 percenként jár. Hordákban járnak-kelnek a buszok, ma ahogy sétáltunk le a megállóhoz, láttam, hogy 3 busz is elment, otthon biztos bosszankodtam volna, hogy most várhatok sokat – itt a kereszteződés másik oldalán a piros lámpánál már állt 5 másik mire leértünk a megállóba.

Villamos tudtommal csak egy van, kint Zhangjiangban, de cserébe az monorail, azaz egysínes. A belvárosban van troli, ma utaztunk elektromos busszal ami akkumulátorról megy és csak a garázsban töltik fel, de láttunk egy nagyon érdekeset is, gyorstöltős szuperkondenzátoros buszt, ami csak a megállókban tölt, de ott nagyon gyorsan tud energiát szedni. Itt van róla információ. És van ugye még a maglev ami a reptérre megy, meg (jelenleg) 11 metróvonal.

Valószínüleg ennek a nagyon hatékony és jól szervezett tömegközledési rendszernek -meg a pénzért vásárolható rendszámoknak- köszönhetően marad a város közlekedése relatív normális a méretek és az embertömeg ellenére. Persze vannak dugók, pl. a folyó alatt átmenő alagutakon rendszeres, de szerintem a hatékonyság még így is példás, nekem legalábbis nincs panaszom.

Szóval az első ijesztő benyomás (azaz hogy a megállóban minden kínaiul van) ellenére a busz nagyon kellemes és használható közlekedési eszköz.

Felszálláskor két lehetőség van: Vagy az első ajtónál kell felszállás után lehúzni a mágneskártyát az érzékelőn (vagy bedobni a 2Y-t a dobozba a vezető mellett), vagy a hátsó ajtónál ül egy kis pultnál egy kalauz néni, aki egyrészt piros zászlóval jelzi a vezetőnek, ha indulhat, másrészt kis mobil kártyaleolvasóval sétálgat a buszon és húzza le a menetdíjat a mágneskártyákról. Bónuszként a kalauz néni segít, ha nem tudod hol kell leszállnod pontosan – de az utastársak is nyitottak erre általában, és ritkán is van szükség rá, mert a legtöbb buszon angolul is kiírják a megállók nevét. A megállónevek amúgy logikusabbak, mint otthon, mert nem ilyen és olyan utca van, hanem legtöbbször a két egymást keresztező utca nevét adják meg, mint tájékozódási pont.

A busz elejében és a közepén van egy-egy tv, amin vagy a hírek megy, vagy valami más szórakoztató műsor – aki nem a telefonját vagy más kütyüjét nyomkodja, az általában ezt nézi – kivéve ha Barnabás is a buszon van, mert akkor ő csinálja a show-t.

Ennyit a buszokról. A buszjegy (a világ végére járó speciális járatokat kivéve) egységesen és távolságtól függetlenük 2Y, ha átszállsz, akkor kapsz kedvezményt és csak 1Y-t húznak le a kártyáról. Az átszállási kedvezmény a metróval kombinálva is érvényes. A légkondi nélküli busz (ilyet még nem láttam) állítólag szintén csak 1Y.

A bicajokról pedig csak annyit, hogy ma délután amíg Barni aludt, kicsit elmentem bicajozni, egyrészt hogy mozogjak kicsit, másrészt meg hogy szokjam a bicajt. Kétszer megkerültem a Century Park-ot, kicsit gyorsabb tempóban – ugyan ez nem egy sportbicaj, de egészen élvezhető volt ilyen célra használva is – a második kört mértem, pont 12 perc lett egy piros lámpával együtt – itthon pedig megnéztem,a  táv 5100m, szóval 26km/h-s átlagot mentem megállással, ami szerintem nem rossz 🙂 A bicaj jó, a sima pedált szokni kell, de nem vészes, a nyereg viszont kényelmetelen a vékony kis fenekemnek, ezt lehet cserélni fogom. Ez amúgy egy elég népszerű edzőkör lehet, mert csodabicajokon meg időfutam-sisakokban hagytak le néha mindenféle mániákus bicajosok. Én egyelőre elégedett voltam magammal, ha az elektromos bicajos/robogós néniket leelőztem 🙂

Ennyit mára. Holnap igyekszünk időben felkelni és irány a botanikus kert! Szép időt mondanak, reméljük Barni is bírni fogja a hosszabb ébrenlétet. Majd fényképezünk sokat!

Aki pedig volt olyan lelkes és végigolvasta, annak jutalmul két kép ami a 969-es buszról készült ma hazafelé: