A szünetben egyik nap elhatároztuk, hogy bicajozni megyünk családilag. Peti kitalálta, hogy megnézünk valami “közeli” kertészetet, nagyobb veteményes területet, útközben pedig megállunk, ha kell.

Így is lett, reggel összekészülődtünk és nekilódultunk. Az idő remek volt sütött a nap, kellemes szellő lengedezett.

Útközben nem sok minden érdekességet láttunk, legalábbis semmi olyat, amit eddig ne láttunk volna. (őszintén megmondom, nem is értem Petit, hogy hogyan tud ilyen unalmas részeken tekeregni. Belegondoltam, hogy mennyivel másabb Budapesten bicajozni. Ott az ember változtos részeken járhat, könnyedén kiér az erdőbe például. Itt meg semmi. Kicsit most sajnálom is, hogy nem jut neki igazán szép bringás terep, ugyanakkor azt gondolom, hogy valószínü igyekszik mindenben meglátni a jót, meg a szépet, érdekeset, ami nem rossz mondjuk. Lényeg: Minden tiszteletem tied Peti, mert aki annyira imád biciklizni, hogy még ezt is élvezi, na az nem semmi !)

Mondjuk legalább a bicajutak jók… van ahol 5 méter széles. Irányoknént. 

Szóval alapvetően nem volt rossz ez a bicajtúra, és voltak persze szebb részek.

De a lényeg:  Hatalmas autóutak mellett, elkerített biciklisávban kilómétereket tekerni, az nem nekem való. Valahol a cél előtt meg is untam. Egyrészt rég bringáztam ennyit, másrészt Ricsi harmadszorra aludt el mögöttem az ülésen, így inkább kerestünk valami zöld részt, hogy lerakhassuk rohangálni. Mert ha délelőtt sokat alszik, akkor ebéd után esélytelen letenni és borul a napunk.

Láttunk azért pár szép illetve érdekes dolgot. Az egyik egy nagy Delete billentyü szobra volt, ahol kicsit megálltunk hogy Ricsi életre keljen picit a kókadozásból. (a képen épp amiatt nyafog, hogy vissza kellett ülni az ülésbe – de amint elindultunk elhallgatott)

A másik egy egész szép fasor volt, aminek terméseit az ősz már kicsit megszínezte.

Volt egy szuper kis eldugodtt park is emebrek nélkül, mintha a saját kertünk lett volna, sajnos ha emberek nem is, de szúnyog volt nem is kevés, így nem maradtunk sokat.

Hazaérkezve már betonból volt mindkét lábam, furcsa mód azonban nem éreztem másnap izomlázat, csak aznap rettentő fáradtságot. Na szép. Én bezzeg kikapok ha fáradt vagy álmos vagyok bicajozás után 🙂

Összesen ha jól emlékszem 22km-t tettünk meg. Itthon szerencsére mindenki aludt picit. 🙂 Nagyon jó volt, biztos máskor is megyünk még egy kicsit élénkebb Ricsivel, hátha eljutunk a kiszemelt célállomásig. Amúgy vannak érdekes részek, pl. ez a kertészet is, csak hát ugye át kell jutni a középső gyűrűn hozzá, az meg minimum 10km tőlünk egy irányban.