Az ünnep egyik reggelén gyönyörü napsütésre ébredtünk. Az égbolt kék, a kabócák zúgtak a fákon. Szinte nyár volt (pedig mostanában már volt olyan, hogy este 20 fok alá esett a hőmérséklet :)), annyira szépek voltak a fények, hogy Peti még pár képet is készített az ablakból.

Felkerekedtünk hát és elindultunk a lehető legkorábban a Fuxing Parkba.

Itt már jártunk korábban, de már régen volt és szerettem volna megnézni a rózsakertet, valamint az ünnepi kavalkádot is kicsit kedvünk volt megcsodálni, mert az rendben van, hogy alapvetően kerüljük a tömeget de azért kell egy kis forgatag. Busszal mentünk Barni legnagyobb örömére, hiszen ünnep révén volt időnk bőven. A park környékén egészen európai utcácskát találtunk. A külföldiek száma is egész magas volt, (Jing’An környékén és Pudong falazott kertjein kívül errefele lakik a legtöbb)  így “szinte” otthon éreztük magunkat egy percre.

A parkba csöppenve magával ragadott minket a táncolók forgataga. Mellettük tollasozó párok játszottak-nem is rosszul. Nem győztem fényképezni meg kapkodni a fejem a fiúk után, hogy merre tartanak.

A nagy réten megpróbálkoztunk, hogy szabadon engedjük Ricsit is, de rögtön megrohamozott minket egy hölgy a portékáival, Ricsi pedig a szemetet szedte őssze a füből. (sajnos az ünnep alkalmából a megszokottnál nagyobb a szemetelés, pedig ez a parkokra nem jellemző, sose láttam még legalábbis, hogy  így tele lenne szemetelve a füves rész, vagy bármi más terület…)

Végül a teret átszelve a Fuxing park kórusának ünnepi éneklését tekinthettünk/hallgathattunk meg, aztán mentünk tovább.

Ricsi után Peti futott (beszaladt a kungfuzók közé…), Barni én vigyáztam, míg a köveken egyensúlyozott amik a kertes, bokros részeket szegélyezik meg a kőgolyókról ugrált fel-le.

Egy kanyargós kis részen madárkák daloltak. Kalitkában – kihozták őket “levegőzni”.

Ezekután jött a fénypont, mikor Barni közölte a park közepén álló kis tónál: -Anya! Beesett a Tentmushi(ez egy pici játék lakóautó), mert belöktem! :(((

Persze nem a vízbe esett, bár lehet jobb lett volna, hátha tanul belőle. (Hiába mondjuk ugyanis, hogy a kisautókat ne vigye el otthonról, mert elvesznek, ugyanis egyet már elhagyott a zöldségesnél, de úgy, hogy még én se találtam meg, pedig kerestem. Egyik pillanatban még megvolt, aztán annyi. Volt, nincs.) Ott álltunk hát és néztük, hogy hova esett be a Tentmushi. A tavat nagyobb kövek szegélyezik, és ahogy Barni a kisautót tologatta, talált egy repedést, hasadákot a kövek között, oda szépen betolta a Tentmushit. Aztán nem szedte ki többé… Tentmushi pedig fontos, mert ez volt az első autó amit tíz napnyi jó viselkedésért kapott Barni nemrég, így nagyon sokra értékeli. (azóta kapott még egyet, jó három hétbe telt mire összejött a tíz “jólviselkedős” nap.)

Helyette persze én térdeltem a kövek előtt és turtáltam olyan helyeken, ahova bogarak szoktak bemászni, természetesen a körülöttem sétálók legnagyobb furcsállására. Peti is próbálkozott de neki túl nagy a keze… Végül kiszedtem az autót, ám azóta nem hagyom, hogy Barni elhozza otthonról. 🙂

Kis kalandunk levezetéseként tovább sétálgatva ráleltünk egy minividámparkra (dodzsem, körhinta, vonatozás, stb.) Persze bementünk, mert volt tüzoltóautós fülke a vonaton. Oda felült Barni Petivel és mentek jópár kört, szorgosan integetve és sikítozva, mikor gyorsult a vonat.

Aztán jött a körhinta, ahova mind felültünk. Barni nem lóra, hanem az egyszem hintóba akart ülni, és bár próbáltam meggyőzni, hogy inkább lóra üljön, nem tudtam rávenni. A sors mégis közbeszólt, ugyanis a hintót elfoglalta más, így Barni egy kis lóra kényszerült. Persze nem bánta meg, mert aztán mondta, hogy menjünk még lóval 🙂

A vidámpark után a rózsakert felé vettük az irányt. Reménykedtem, hogy szép állapotában találjuk, mert nyaranta elég kókadtak/száradtak a rózsák a hőség miatt. Szerencsénk volt, mert a virágok csodaszépek voltak, gyorsan készíttettem magamról pár képet a társaságukba, na meg őket is lefotóztam sorban.

Hazafele Ricsi persze elaludt, Barni még épphogy kitartott. Egy gyors ebéd után aztán szerencsére mindketten elaludtak szépen és kipihenten kezdtek neki a délutánnnak.