Múlt hét elején volt némi torokfájásom, de szerencsére két napon belül el is múlt, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Pénteken elkezdett fájni a nyelvem, mintha megégettem volna. Gondoltam biztos csak megégettem a sült gesztenyével vagy valami mással – majd elmúlik. De nem múlt el, sőt egyre rosszabb lett. Hétfőn már negyedik napja olyan volt, mintha folyamatosan égne a nyelvem – reggel kevésbé, estére egyre jobban. Nem volt túl kellemes.

Képzett internetes orvosként 🙂 utánaolvastam és diagnosztizáltam magamnál egy égő száj szindrómát, ami általában sose jár egyedül és kezelés nélkül sokáig elhúzódhat. Ezt nem akartam, így úgy döntöttem orvoshoz megyek.

Na de mivel a hitem az orvostudományban valahol a béka segge alatt van. (erről most ne nyissunk vitát, nem a hatékonyságát és a szükségességét vonom kétségbe, hanem a gyógyszeres beavatkozások mennyiségét és hosszútávú hasznát, és ez az véleményem egyre csak romlik, mióta gyerekeim vannak), így alternatív megoldások után néztem… eszembe jutott, hogy a tradicionális kínai orvoslás egyik fontos eleme a nyelv állapota alapján felállított diagnózis – jé, hát épp Kínában élek, akkor nosza, mejünk el egy tradicionális kínai orvoshoz!

Persze azért elég nyuszi voltam ahhoz, hogy a nemzetközi kórházban rendelő kínai orvoshoz menjek. El tudnám magyarázni kínaiul, hogy ég a nyelvem meg nincs étvágyam, de azért így első alkalommal jobb biztosra menni olyan helyen, ahol 100% hatékonysággal tudunk kommunikálni.

Délelőtt bejelentkeztem, délután fogadott a fiatal doktornéni. Kérdezte tisztában vagyok-e vele, hogy ő most a tradicionális kínai gyógyászat szerint fog gyógyítani. Jeleztem hogy igen, ezért jöttem. Kérdezte miért hozzá jöttem, amire azt válaszoltam, hogy azért, mert elvesztettem a hitem a nyugati orvoslásban, amin jót nevetett de nem kommentálta különösebben.

Elmondtam mi a panaszom, utána kérésére nyelvet nyújtottam rá, alaposan megnézte, hümmögött egy sort, lehordott, amiért fogkefével megmostam a nyelvem, hiszen a nyelv csak a tünetet mutatja, ha takarítom attól nem múlik el a probléma, hiába a nyelvem fáj – na valahol itt nyerte el a szimpátiámat – pont ezt a rendszerben gondolkodást szoktam hiányolni más orvosoknál – tisztelet a kivételnek.

Ezután elkezdte megviszgálni a pulzusomat – ezt mindkét csuklón nézte, csuklónként 4-5 ponton. Kérdezte gyakran sportolok-e, merthogy lassabb az átlagosnál a pulzusom – mondtam, hogy az elmúlt két évben sajnos nem annyira, de amúgy igen, ráadásul bicikli, ami köztudottan ilyen hatású.

Miközben nézegette a pulzusomat további kérdések következtek, pl. változott-e az étvágyam az elmúlt napokban, igényem van-e, arra hogy több folyadékot igyak, voltam-e mostanában náthás, illetve a hőérzetem kibillent-e a megszokottból. Minden kérdésre igen volt a válasz…

Meg is lett a diagnóznis, miszerint belső égésem van. Mármint nem egy belső égésű motor vagyok, hanem túl sok meleg energia gyűlt össze bennem, ami nem talál utat kifelé, most hogy lehúlt az idő és ez okozza a problémát, ezért ezt segíteni kell csökkenteni. Kérdezte nem bánom-e, ha gyógynövényeket kapok kezelésként, jeleztem, hogy nem.

A szokásos macskakaparást vártam, ehelyett ékes kínai karaktereket kezdett el felvésni a gyógyszerrendelő lapra – mint kiderült mindegyik egy-egy gyógynövény jele. Összesen tizenhármat írt fel. Utána mindegyik mellé felvésett egy mennyiséget, általában 5-20g között – néha kicsit elgondolkozott, mennyit írjon, néha további kérdéseket tett fel, pl. vannak-e problémáim az elalvással – és a válaszomtól függően határozta meg a mennyiséget.

Mikor ezzel elkészült, rátértünk az étrendre, kérdezt miket szoktam mostanában enni, és külön utasításokat kaptam arra voantkozóan, hogy egyek sok gyümölcsöt és zöldséget, de nem mindegy milyet, mert a citrusfélék (kivéve a grapefruit) és a déli- valamint a trópusi gyümölcsök (kivéve a banán) kifejezetten kerülendők, helyette egyek sok almát, körtét, uborkát és répát – ha nincs étvágyam akkor pedig pépesítsem le és igyam meg, a’la Andi. Egyek ezen felül minél több keserű ételt (pl. keserű tök) – bár nem jó az ízük, ezek csökkentika  leghatékonyabban a belső tüzet és enneka  szükségére utal az is, hogy a nyelvemen a keserű ízt érzékelő résznél fáj a legjobban. Ja és mellesleg a gyógynövénykeverék amit ad, az is nagyon keserű lesz, de igyekezzek napi ktészer étkezés után bevenni.

Laikusként megkérdeztem nekem kell-e kevergetni a 13 gyógynövényt amire persze nem volt a válasz, ezt összekeveri és összefőzi a gyógyszerész, mivel ez több órás munka, ezért csak holnapra készül el, futár fogja házhoz hozni délután.

Ezekután még tolmácsoltam Andi egy kérdését, említettem Andi két tünetét és épp mondtam volna a többit amit felírt nekem, de nem volt rá szükség, mert a dokinéni mondta helyettem a lapomra felírt másik két tünetet (és nem lesett). Ezek alapján azt hiszem Andi is nemsokára meglátogatja majd Cynthia doktornénint – akinek amúgy most utánanéztem a kórház honlapján és pont Andi problémája a specialitása, szóval okkal volt okos. Utána szívélyesen kikísért az ajtóhoz a pénztárhoz, és elbúcsúztunk.

Szóval alapvetően eddig tetszett és pozitív élmény volt, kicsit olyan, mint varázslóhoz járni (bár még nem voltam varázslónál :). Persze a puding próbája az evés, majd pár nap múlva meglátjuk, mit művel velem a keserű-keverék… ha működik, akkor legközelebb is ide jövök először.