Már bőven nem először voltunk az Ippudo-ban, és a blogon is legalább kétszer említésre került, de külön bejegyzés még nem esett róla – pedig nagyon megérdemli, az egyik kedvenc helyünk.

Ahogy jön a hűvös idő, épp Barninak kerestünk egy, a mostaninál kicsit melegebb ovis benti cipőt, így a gyerekruhapiacon tettünk egy kört. Korán végeztünk – sajnos sikertelenül – de arra már nem lett volna idő, hogy hazaérkezés után egy tisztességes ebéded főzzünk, így úgy döntöttünk, a városban éttermezünk. Régóta vágytunk egy jó ramenre, a jó ramen pedig egyet jelent az Ippudo-val, így buszra pattantunk, hogy a West Nanjing road mellett megnyílt legújabb üzletüket megnézzük.

Ez utcafrontra nyílik és sokkal kisebb, mint a másik az IFC Mall-ban, ahova rendszeresen járunk – ennek megfelelően az étlap is szelídebb választékot ígér, de hát az az isteni ramen úgyis van a többi meg úgyis csak ráadás 🙂

Itt is kint volt a bejárat előtt a sorszámosztó pult, de 11-kor érkezve még bőven nem kellett sorban állnunk, beültünk és kényelmesen helyet foglaltunk egy nagyobb asztalnál. Gyerekszék itt nincs, ellenben a babakocsit kényelmesen oda lehetett tolni az asztalhoz.

A dekoráció itt is ízléses és tesztetős:

Mindannyian jó hangulatban vártuk a finomságokat:

Amik hamarosan jöttek is:

Tavaszi tekercs sajttal és BBQ malachusival töltve – nem a megszokott tavaszi tekercsed, de nagyon harmonikus az íze. Andi 5/5 (pedig nem eszik húst), Ricsi 5/5, Peti 5/5

Jiaozi, pont annyira pirítva ahogy azt japán módra kell (nekem mindig odaég ha otthon csinálom), friss reszelt gyömbérrel, forró töltelékkel, Andi 4/5, Peti 5/5, Ricsi 5/3, Barni 5/3

Hagymás-darált husis csípős tofu kőtálban – ezt nem rendeltük, mégis hozták. Reklamáltam, hogy nem rendeltük, így aztán megkaptuk de a számlára nem került rá. Legközelebb lehet rendelünk, mert nagyon finom, nem is gondoltuk volna! Picit savanyú, picit csíp, nem a szokásos takony-állagú tofuleves, jó! Csak a fiúknak azért csípős volt.  Andi 5/5, Peti 4/5.

Andi Shiromaru special ramenje (nem csípős), puha tésztával. 5/5, mi más?

Peti Akamaru special ramenje (csípős), közepesen kemény tésztával – 5/5 ez is, még szép, nem is vártunk mást.

A fiúk pedig örömmel nyammogták a kae-dama-t, azaz a natúr extra tésztaadagot, amit elvileg a levesbe szokták tenni azok, akik éhesek. Ricsi ezen felül megette Andi leveséből a husikat is, Barni pedig a tojásokra csapott le. Utána nekiálltak kipakolni az asztalok melletti tányérospultot. Tessék, a szeme se áll jól:

Mivel itt nem volt akkora választék kísérő ételekből, így nem is rendeltünk olyan sokat és nem is fizettünk olyan sokat: 165 yuan lett a vége, ami nagyon nagyon baráti egy ilyen minőségű ebédért. (jó, azért ha rászámoljuk a tofut akkor már 190, de anélkül is jóllaktunk volna. Még szép hogy jövünk még, főleg hogy egyre hűvösebb van, a ramen pedig akkor az igazi.

Ja és a ráadás? Kettő is van: Egyrészt az utca végén egy pulton cipőket árultak, mégpedig a híres kínai tornacipőmárka, a Warrior (回力) darabjait. És találtunk Barninak egy szuper pár cipőt, potom 50Y-ért, így az eredeti célja is sikerült az utunknak.

A másik: rendeltünk volna egy adag fagyit, de nem volt, így becsábultunk az étteremben szembeni Iceason fagyizóba. Ez ugye luxus, mert 165Y-ért otthon Budapesten nem kapni normális rament, így ez nem tűnik embertelen kiadásnak, ellenben 60Y (2000Ft) két gombóc fagyiért az arcátlan (még akkor is ha tölcsér nélkül pohárban csak 50 lett volna) – márpedig ez sajnos itt mifelénk ennyibe kerül. Ami miatt mégis fogunk még jönni az az, hogy ez a fagyi világviszonylatban is megállja a helyét. A fekete csoki csak simán finom volt, de a citrom kifejezetten fenomenális, hozta a városligeti olasz fagyizó színvonalát, sőt. Jó, 1000Ft, de az a gombóc az nagy volt, legalább 6-7 dekás, és vásárlás előtt legalább 4-5 féle ízt végig lehetett kóstolni. Szóval ha Shanghaiban rádjön a fagyiláz, és nem elég az amúgy sokkal olcsóbb -de ipari jellegű- jégkrém, akkor nem Haagen-Dazs, hanem Iceason legyen a cél.

Ha meg ezt egy tökéletes ramennel is össze akarod kötni, akkor irány a Wujiang road, ami 5 éve a város egyik legjobb street food utcája volt, mára egy jellegtelen éttermes sétálóutcává vált – de legalább az éttermek jók 🙂