Próbálják visszaszorítani (csak tudnám minek) de az utcai árusok továbbra is virágoznak Kínában. Minden sarkon mindent kapni. Teherautóról, kézikocsiról, teherbicikliről, hátizsákból, földről. Mi pedig élvezzük a kényelmet – pl. nemrég nagy örömünkre megtelepedett a sarkon egy zöldséges, aki a hét minden napján reggel 7-tól este 9-ig árulja a jó minőségű zöldségeket, így most már tényleg nem kell a közeli piacig se elmenni (nem mintha nehezünkre esne, csak nagyon népszerű a piac és mindig nagy a sor).  Már összebarátkoztunk, így Ricsi és Barni mindig kap ajándék répát, uborkát, kedvezményes árakban részesülünk és mindig levágja a lány a zöldségek nem ehető részeit – pl. a gomba sáros tönkjét, a brokkoli fás végét, stb. és utána teszi a mérlegre. Múltkor meg pl. nem hagyta, hogy krumplit vegyek nála, mondván nem elég jó a minőség, majd inkább másnap reggel jöjjek, akkor hoz jobbat. Vagy pl. a kérésünkre a kínálatba felvette a jégsalátát. És még sorolhatnám, igazán úri ellátást kapunk.

A zöldséges lány amúgy a sarki boltos felesége, így együtt van a család is és estére van hova bekapolni a maradékot. Hétvégente pedig itt van a fiúk is.  Szimbiózisban vannak a mellettük levő már őshonos gyümölcsösökkel, ha valaki épp elszalad ügyet intézni, a másik intézi helyette az árusítást. De olyan is volt már, hogy a hetente 2x itt parkoló virágárus triciklis bácsi adta el nekünk a gyümölcsöt, illetve a múlt héten a lakóparki buszvezető pakolt be a szatyrokba, amikor nagy volt a tömeg. Nem sorolom tovább, értitek amit mondani akarok, együtt dolgoznak, nem egymás kárára.

Ez különösen a gyümölcsösöknél érdekes. A városnak ebben a részében nagyjából minden sarkon áll egy kék teherautó, amiről friss gyümölcsöt árulnak, kb. éjjel-nappal. A hely határozza meg az árat, a lakóparkunk előtt minden jó 20-25%-kal drágább, mint a metrómegállónál, és mindnél olcsóbbak a nagy piac előtti árusok – de persze a minőség is változó – meg kell találni az egyensúlyt. Minden árus mindig ugyanott áll – van aki a teherautóval áll ki minden nap, de sokan otthagyják a teherautót ahol van, bezárják estére, és robogóval mennek haza, hogy ne fogyjon a benzin. És összedolgoznak, de erre idő volt rájönni.

Az első jel az volt, ahogy a szomszéd lakóparknál álló teherautós gyümölcsös néha átjött szomszédolni a mieinkhez. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy délelőtt egy kisteherautóból közösen pakolják ki és osztják el az árut. Kedvenc árusunkat, aki a metró mellett áll és alegjobb ár-érték aránnyal rendelkezik, többször láttam a Regináék közelében levő fizikai (tehát üzlettel rendelkező) gyümölcsösöknél pakolászni, illetve egyszer a lakóparkunk előtt álló nála volt és beszélgettek. Én egészen biztos vagyok benne, hogy valami közös szervezetként dolgoznak, valami maffia vagy egyéb főnökség állhat mögöttük. Hogy miért?

Egyrészt ugyancsak a kedvenc metró melletti gyümölcsösünk -aki mindig bőséges áruválasztékkal rendelkezett – elkezdett csak szőlőt árulni, semmi mást. Mikor már két hete csak szőlő volt, rákérdeztem mikor jön vissza a választék – mire szomorkásan közölte, hogy most még egy darabig csak szőlő lesz. Lefokozták volna a gyümölcsárusok ranglétráján? Kegyvesztett lett? Nem tudom, de végre elfogyott a szőlő nemrég, azóta meg csak mandarint és kiwit árul. Mondjuk ezek legalább finomak, de mégis, nem értem – tele van a gyümölcsösök világa rejtélyekkel.

Épp nála vettem kiwit a múltkor, igazán kedvező 500FT/kg áron (általában darabra mérik, 150-250Ft/db, de összehasonlíthatatlanul finom az otthon kaphatóhoz képest) amikro besuhant mellém egy nő, szintén vásárolni akart, majd meghallva az árat közölte az árussal, hogy “ne szórakozozzon már, én nem vagyok külföldi” Na erre meg én ékes röhögésben törtem ki, az árus pedig felháborodva közölte hogy ő ugyan mindenkinek ugyanolyan árat ad (tényleg ezt támasztják alá az eddigiek) és ne inzultálja legyen szíves. Lehet csak színjáték volt, de jólesett azért 🙂

Na de miért is gondolom, hogy a gyümölcsösöket maffia irányítja? Ehhez ismerni kell a chengguan fogalmát. A chengguan afféle közterület-fenntartás, több mint a polgárőr, de kevesebb, mint a rendőr. Nekik is szirénázó autóik vannak, és munkájuk nagyrészt kimerül egy dologból: az utcai árusok és kéregetők elüldözéséből. Természetesen mint a többség akinek egy kis hatalom adatik, ők is rendesen visszaélnek vele, gyakori az agresszió és nem igazán a nép kedvencei (ebben azért kicsit benne van az is szerintem, hogy a rendőröket nem igazán “illik” utálni errefelé, így valakin le kell vezetni a feszültséget” Ha jól tudom, csak az álló árusokat büntetik, így ha megjelennek valahol, akkor mindenki hirtelen felkerekedik, összekapja a cókmókját (ha autóról, bicajról árul akkor ez relatív egyszerű, ha a földre pakolt ki mondjuk úgy 40-50 plüssmackót akkor kicsit nehezebb), és arrébb szedelőzködik, letelepszik egy utcával arrébb, ott árul egy darabig, majd visszajön fél óra múlva – afféle macska-egér játék ez, minden egyes nap.

De van valaki, akiket a chengguan sose zavar: a gyümölcsárusokat. Ők szépen kiállnak minden nap uganoda a kisteherautóval és árulják a portékát – ha meg mégis odakeveredik a chengguan akkor némi beszélgetést követően már állnak is tovább inzultus nélkül – gondolom átbeszélik ki és mennyivel lett megkenve vagy jelzik mikor esedékes a következő adag kenőpénz… és gondolom gyönyörűen le van osztva, hogy melyik sarkon mennyibe kerül, hogy ne zavarják az embert a hatóságok.

Persze ez csak az utcai árus kaszt teteje, a kisebb gyümölcsárusoknak és egyebeknek nem jut ilyen privilégium.Nem csoda hát, hogy késő délután/kora este és hétvégén sokkal több árus van az utcákon – gondolom kisebb létszámban dolgozik a chengguan.  Az árusok többsége ha chengguan-t lát, már teper is tova, nap mint nap. A leglátvánosabb ez talán egyszer a munkahelyem mellett volt, ahol hirtelen megjelent a changguan a 2×5 sávos kereszteződés déli sarkán, mire az ott tartózkodó kb. tucatnyi taligás ételárus már ment is át keresztbe az autók között az északi sarokra szépen libasorban. Érdekes módon oda már nem mentek utánuk, legalábbis nem azonnal. Aztán gondolom pár perccel, órával később ugyanez eljátszódott visszafele, és ismétlik ugyanezt nap mint nap. De hát valamiből meg kell élni…