Szombat igen eseménydúsra sikeredett, alig hogy hazaértünk az ovis táncműsorról, mentünk is tovább, mert idén a Mikulás a Shanghai-i magyar gyerekekhez is tett egy kitérőt. Sőt, mivel neki  rénszarvasos szánnal egyszerűbb átjutni a városon, mint a gyerekeknek metróval, így kapásból a város két végében is lehetett találkozni vele, Qingpu kerületben és Pudongon is tiszteletét tette egy-egy családnál. Mi természetesen az utóbbi csoporthoz csatlakozunk.

Háromgyerekes családként érkeztünk Juditékhoz – Bruno is velünk jött ugyanis, mert anyukája pont aznap jött haza a kórházból a négy napos, 3kg-os Daniellel. Nekünk meg úgysem árt az edzés – bár Bruno annyira jól viselkedik mindig, hogy vele igazán könnyű. 🙂

Szép csomag gyerkőc gyűlt össze 13 lurkó volt, 1 és 11 éves k or között. Olyanokkal is sikerült összefutni, akikkel már nagyon rég nem – vagy még sohasem. A kihagyott délutáni alvás megtette a hatását, Ricsi mér a taxiban kidőlt, és egy jó fél órát még a vendégségben is szunyált.

Volt sok finomság, mindenki kedvére falatozott.

Meg persze nagyban zajlott a játék…

Barni kicsit panaszkodott, hogy kevés az autó (minek is lenne egy két kislánnyal felszerelt családnál :)) de azért ő is talált magának megfelelő szórakozást.

Aztán össze lettek gyűjve a gyerekek és énekelni kezdtek, hogy jöjjön a Mikulás.

Persze nem mindenki szállt be a dalolásba, volt aki tisztes távolságból szemlélte.

De azért a Mikulás jött. És neki is énekeltek. Zengett a dal magyarul, angolul, franciául, németül, portugálul. És a Mikulás mindenkiről tudott mindent. Az éneklés után bevágtam Barnit és Ricsit.

Olyan jól éreztük magunkat, hogy este tízkor indultunk csak haza. Indulás előtt még volt némi közös mesenézés, hogy kicsit lenyugodjon a gyereksereg és a mikuláscsoki okozta pörgés.