Lehet tervezni az életet rövid távra és hosszú távra is, de nem feltétlenül érdemes. Illetve ne essen félreértés: célok, kívánságok kellenek az életben és tudatosan kell ezek felé menni, de hogy pontosan hogyan és milyen úton azt érdemes szerintem a véletlenre hagyni, mert egyrészt úgysem úgy alakulnak a dolgok feltétlenül, ahogy az ember tervezte, másrészt meg a véletlen a legtöbbször csak jobbá teszi a bejárt utat.

Lássuk például a mostani hétvégét. Úgy terveztük a szombaton esedékes éves magyar farsangon kívül nyugis hétvégét tervezünk, sombaton dél  előtt leszaldok halért, megcsináljuk ebédre, délután fanksütés, utána farsang, ahonnan majd este nyolc körül hazaindulunk szépen, majd pedig vasárnap a környéken töltjük a napot, délután az otthoniakkal beszélve skype-on.

Ezt így is terveztük péntek délutánig, ehhez képest mi lett a dologból?

Szomaton délelőtt átjöttek Bencéék hajt vágatni, jót beszélgettünk és játszottunk közben, mire végeztünk majdnem dél volt. A hal/főzés így kimaradt, inkább leszaladtunk egy közeli étterembe ahol nem túl olcsón nem túl jót ettünk, de ez egy másik blogbejegyzés témája. Utána haza, a fánksütés maradt a tervezett helyen, majd 4-re mentünk farsangolni (amiről szintén külön lesz majd írás), ahol a tervezett este nyolc helyett este fél tízig maradtunk, tehát a fiúk fél tizenegy körül kerültek ágyba.

 

További terveinkben szerepelt egy nagy alvás, amivel a fiúk nem értettek egyet, így fél nyolckor már ébren voltunk. Mivel ilyen korán keltünk, gondoltuk az ebédfőzés előtt bemegyünk a városba Avocado Lady-hez sajtért meg Andinak Feiyue tornacipőért, utána hazajövünk eszünk kis tésztát – ez is jól ment, csak azzal nem számoltunk, hogy a cipőbolt a kedvenc indiai éttermünk mellett van, ahol Barni leült a bejárat elé amíg Andi cipőzött.

A lépcsőn ülve egvárta amíg megjön a személyzet akik persze egyből betessékelték – mi meg becsábultunk a finom tandoori csirkére lencsecurryre és társaira.  (erről is lesznek képek/videók). Ezek után hazabuszoztunk és jó kis csúsztatással kezdtük a délutáni alvást. A skype marad, mert megígértük.

Szóval mondhatnék ilyen apró példákat, de mondhatok nagyobbakat is: A 2011-es kiköltözés előtt úgy terveztük, hogy másfél évre jövünk Kínába, ez folyamatosan húzódott és hosszabbodott, mígnem tavaly nyáron eljutottunk addig, hogy berendezkedünk egy hosszabban fenntartható kétlaki életre. Erre mi történik? Úgy alakulnak a dolgok, pontosabban a megváltozott körülmények és érzések miatt úgy döntünk, hogy az idei év végén hazaköltözünk. (erről is írok még persze).

Hogy bánjuk-e ezek közül bármelyik változást, az itthoni halazás helyetti éttermezést, a kevesebb alvást, a közeli hazaköltözést? Nem. Mert teljesen mindegy hol élünk és mit csinálunk, jól érezzük magunkat. Ha meg nem érezzük jól magunkat, akkor váltunk és csinálunk mást – vagy csak hagyjuk, hogy hozzon az élet valami változást magától és kihozzuk belőle amit lehet. Igen, ezt családdal is lehet.

Ez a rugalmasság így most nagyon jó, és bár megvan bennünk a stabilitás és kiszámíthatóság utáni vágy, mégis sokkal inkább pozitívnak mondanám ezt a flexibilitást mint negatívnak – de mi se voltunk mindig ilyenek, sőt. 🙂

Hogy mi indíthat el ebbe az irányba? Szerintem elég hozzá annyi, hogy egyszer tudatosan kiszakadj a komfortzónádból, például elindulj a családoddal és három bőrönndel a világ másik végére, ahol nem vár senki és semmi konkrét, csak egy nem kis feladat és egy más világ aztán lesz ami lesz. Valami lett és jó lett. Nem is lehetett másmilyen, mert nem is vártunk mást.

Szóval öveket becsatolni, az utolsó pár hónap következik – vagy nem, ki tudja mi jön még… 🙂 De most épp arra készülünk hogy hamarosan vége lesz ennek a kalandnak és úgy tervezzük 2014-ben nagyon nem fogunk unatkozni – és az olvasók sem. De majd erről is még írunk 🙂