Mint az egy korábbi bejegyzésből is kiderült, meghívást kaptunk Barni ovistársához Terry-hez. Mostanában Barni is sokat emlegette Terry-t, mint kiderült, összebarátkoztak és sokszor együtt az oviban. Szóval jól egymásra talált a csoport két legcsöndesebbje, bár Terry még Barnin is túltesz, tavaly az első félévben alig bírták szóra bírni az oviban. 🙂

Szóval Terry szülei kapva kaptak az alkalmon hogy kicsit szocializálják Terry-t, és persze mi meg örömmel tettünk eleget a meghívásnak. Barni teljesen belelkesült, a meghívó kézhez kapása után minden nap kérdezgette mikor megyünk Terryhez, méd a házukat is lerajzolta egyik nap.

Leegyeztettük a találkozót vasárnap délutánra, kicsit bizonytalan volt a helyzet a náthám miatt, végül úgy alakult hogy Andi és Ricsi itthon maradt mert én már jobban voltam de Ricsi épp eléggé köhécselt, nem akartuk a nyaralás előtt jobban lebetegedjen. Az elővigyázatosság bejött mert mára már teljesen rendbejött.

Mivel elég messze laknak, értünk jöttek autóval – Barni természetesen nagyon örült, hogy mehetünk az autójukkal ami egy Honda terepjáró volt. Útközben beszéglettünk picit, Terry apukája (David) hongkongi, így természetesen tökéletesen beszél angolul. A felesége Shanghai-i, 9 éve élnek itt, a nagyszülők fele Shanghaiban, a másik fele Hong Kongban. A hibái ellenére szerinte családdal jobb Shanghaiban élni olcsóbb az oktatás az élet és megfizethetőbb egy normális méretű lakás. Persze vannak hátrányok is, de összességében jobb.  Terrynek van egy nővére aki szintén az oviba jár, de jövőre már suliba megy.  Jó kis nyeliv kavalkád volt amúgy:

Én – David: angol. David – Terry: kantoni. Én – Barni: magyar. Terry – Barni – mandarin-angol keverék.

Bő fél óra autózás után megérkeztünk a házukhoz ami pudong külső részén van egy kellemes lakóparkban. A ház hatalmas, lent garázs és dolgozószoba, feljebb még két szint, nagy tágas terekkel, ízlésesen berendezve, semmi nyoma a helyiekre oly gyakran jellemző ízléstelen bútoroknak vagy luxustárgyaknak.

Talán az első olyan lakás volt Shanghaiban, amit akár sajátomnak is elfogadnék – na nem mintha lenne ennyi pénzem valaha is 🙂 Tetszett, hogy nagyon gyerekközpontúan rendezték be a lakást – a nappaliban nincs is TV, hanem a három kanapé a játszóasztalt veszi körbe a fal nem rideg kővel hanem puha parafával van burkolva.

A nappali mellett étkező, konyha, és egy játszószoba – ami tanulószobának van berendezve, tényleg egy jó nagy közös tér az egész.

Az emeleten mindenkinek van egy saját szobája, a nappaliból pedig egy tolóajtón kilépve van egy szabadtéri étkező is, illetve egy helyi viszonyokban kellemes méretű, már használható saját kert (kb 40 négyzetméter).

Mindketten alkalmazottként dolgoznak nagy nemtezközi cégeknél, David hozzám hasonlóan nagyrészt otthonról dolgozik egy hongkongi banknak koordinálja a belsős tréningeket egész Kína-szerte. A felesége -aki szintén perfekt angol – nem tudom mit csinál, az elején nem is voltak otthon, mert épp festészet órán voltak Terry nővérével. A nagyi épp otthon volt (ő is velük lakik) de épp foglalatoskodott valamivel az emeleten, nem sokat láttuk.  Terry anyukája nagyon szép képeket fest, több helyen ki voltak állítva a lakásban.

Mindig jó látni, hogy bérből-fizetésből is lehet ilyen kellemes színvonalon élni.

Barni és Terry egyből leültek játszani – Terry épp dínómániás korszakban van ami Barnit annyira nem érdekli, ő az autókra repült rá, de egy jó fél órával később áttért a műanyag cápákra így már inkább tudtak együtt játszani, nem csak egymás mellett. Közben falatoztunk epret és paradicsomot Barni nagy örömére én meg Daviddel beszéglettem.

Gyönyörű tavaszi idő volt amúgy, 20-25 fok, napsütés, enyhe meleg szellő, így később kimentünk játszani, a lakópark teniszpályáján fociztunk.

Robinak üzenem, hogy egyelőre úgy néz ki Barni az én labdaérzékemet örökölte, ráfér majd némi fejlesztés a nyáron. David készített egy kis videót is amit később átküldött nekem is, íme:

Később bementünk a klubházba pingpongozni, azt még félig náthásan is lehet, pár perc után kezdtem nagyjából elejönni. Barni is ki akarta próbálni, de általában sikerült az ütőt is eldobnia a próbálkozások közben. Megjött közben a család másik fele a festészetből, arra gondoltunk hogy ők kimennek a fiúkkal a játszótérre mi meg kicsit nyugodtan sportolunk Daviddel, de Terry és Barni is elégedetlenségének adott hangot, szóval végül együtt mentünk játszani.

Itt még eljátszottak hármasban egy bő fél órát a gyerkőcök a többi épp ott levő gyerkőccel, mi meg beszélgettünk a padon az ázsiai/európai oktatás különsbégeiről és hasonlókról miközben figyeltük őket. Utána vissza a házba, ahol már ott szorgoskodott az Ayi előkészítve a vacsorát, de ezt mi már nem vártuk meg, indultunk haza mert már fél hat múlt és várt minket otthon Andi+Ricsi

Jól éreztük magát mindenki, nincs kizárva hogy még találkozunk 🙂