Három óra alatt lehetetlen megismerni egy országot, vagy akár csak egy várost is. Viszont három órányi kezdeti benyomás egy olyan városról ahol még sose jártál, még mindig jobb, mint három óra egy reptéren, amiből már tucatnyit ismersz és mind többé-kevésbé hasonló. Így amikor kiderült, hogy hat és fél órám van Kuala Lumpur-i átszállásra, egyből elkezdtem tervezgetni, hogyan és mit tudok megnézni a városban. Szerencsére minden adott volt a kényelmes városnézéshez: vízummentes belépés EU állampolgároknak, relatív normális időre eső tranzit (este hét – éjjel fél kettő), a távol eső reptérről 30 perc alatt a központba robogó gyorsvonat. Ezek alapján úgy számoltam kb. 2.5-3 órám lesz a városban sétálgatni, és ez szinte percre pontosan stimmelt is.

Kuala Lumpur (röviden KL, még a repülőn is így mondják be) Malajzia fővárosa, kb. hét millió lakossal. Mindössze pár száz kilométerre van az egyenlítőtől, így teljesen mindegy mikor mész, a klíma ugyanolyan: 30-34 fok nappal, 24-28 fok este, 80% körüli páratartalommal. Talán Hongkonghoz hasonlít a leginkább az alábbi módosításokkal: nyomd össze az óriás felhőkarcolókat emberi léptékűre, adj némi teret az utcákhoz, tarsd meg a sok európait de vonjad ki a kínaiak felét és adj helyettük nagyrészt muszlim malájokat, kisebb részben meg indiaiakat és egyéb Dél-ázsiai népségeket. Az eredmény valami egészen széles katyvasz, fejkendős muszlim nők, szandálos kínaiak, hosszú szakállú kopasz maláj férfiak, és Shanghaihoz képest rengeteg európai. Igazi világváros, de egy dologban mégis más, mint bármilyen más ázsiai nagyváros: nagyon erősek az arab/muszlim hatások.

(képminőségért elnézést, este készültek mobillal)

 

A reptér nagyon hatékony volt még így a nemrég történt repülőkatasztófa utáni extra szigorításokkal együtt is (pl. ujjlenyomat vétel mindenkiről), leszállás után 30 perccel már némi frissen beszerzett helyi pénzzel (Ringgit) a zsebemben ültem a vonaton, ami 28 perc alatt bevitt a város közepére KL Sentral-hoz. Itt lett volna egy látványosság ami érdekel, a helyi madárpark , sokféle trópusi madárral – de sajnos ez sötétedéskor zár, ezt tudtam előre. A közeli Central Market még épp nyitva volt, de ezt elég turistásnak mondták, így inkább felültem a Monorail-re és továbbindultam Bukit Bintang felé.

Monorail-en még sose utaztam: sebességre és befogadóképességre is kb. a mi kisföldalattinkkal vetekszik, így nem mondanám túl praktikusnak, de mivel szép magasan megy az utcák felett, városnézésre tökéletes. Ennek megfelelően csak a belvárost szeli át, a külvárosok felé inkább metrók mennek itt is.

KL a pekingi időzónát követi, de jóval nyugatabbra található, ennek megfelelően egész más időzítésben élnek: este nyolckor még bőven tartott a délutáni csúcsforgalom, tömegek igyekeztek a belváros felé szórakozni, legalább 10-ig minden nyitva volt, de inkább tovább és még este f11-11 körül is bőven tele voltak az utcák akár gyerekekkel sétáló családokkal is. Gondolom jobb a klíma, mint nappal – mi tagadás, az indiai szárazabb levegő után kicsit azért rámnehezedett a 80% pára, elszoktam tőle, rég volt Shanghaiban nyár 🙂

Bukit Bintang a város szórakozó- és vásárlónegyede, több hatalmas pláza közt rengeteg sétáló- vagy forgalomcsökkentett utca, tömött bárok, éttermek minden létező nép ételeit kínálva, útmenti pénzváltók, árusok, lányok és nem annyira lányok. Tisztának minden tiszta, és van egy leállíthatatlannak tűnő folyamatos nyüzsgése, pezsgése, könnyen föltöltődik vele az ember.

 

Sétálgattam erre-arra, először a  plázák felé tévedtem el, célom egyelőre egy volt: vacsorázni valamit – de inkább valami autentikusabb utcai étkezdére vágytam.

Muszlim, arab volt rakással, de engem most a dél-ázsiai konyha érdekelt. Már épp kezdtem elkeseredni, hogy nem találom meg az erre szolgáló utcát, aztán végül csak sikerült bekavarodnom a nagy zsivallyal és lampionokkal szegélyezett utcára.

A permanens 25-35 fokban kicsit bizalmatlanul szemléltem a jégre kidobált halakat és rákokat, (főleg miután problémák nélkül átvészeltem 4 nap Indiát, de azért éreztem, hogy néha magasabb készültségi fokozaton működik az emésztőrendszerem) de végül győzött a kiváncsiság és Yun éttermébe betérve (inkább betolva… :)) rendeltem egy adag ananászos rizst és fokhagymás rákot. Az étlapot nézegetve aggódtam, hogy standard, Shanghaiban is beszerezhető kínai vacsorát kapok, de szerncsére csalódnom kellett: jellegzetesen más volt az ízhatás, igazi Dél-ázsiai finomságokat hoztak. A rizsben fokhagyma, ceruzabab, tojás, rákok és tintahal egyáltalán nem spórolva – ilyen jó pirított rizst még talán nem is ettem. A rák pedig… jó kétszer akkorák voltak, mint a Shanghai-oi standard méret, és az elkészítésben is volt egy hatalmas különbség: vajban sütötték meg – ez a szárazföldi Kínában pár fúziós étteremtől kivéve szerintem elképzelhetetlen. A vaj pedig új szintre emelte az ízeket, nagyon jót vacsoráztam.

Ja ha már vacsora, az árak: Teljesen rendben vannak, a fenti laktató vacsora 36 ringgitbe került (kb. 70 yuan, azaz 2500Ft), tehát nagyjából a Shanghaiban megszokott árszínvonalon mozognak a dolgok, igaz volt ez a gyümölcsösökre, a kisboltra és a masszázsszalonokra is. Cserébe a város és a levegő tiszta, sokkal nemzetközibb mint Shanghai és egészen különleges kisugárzása van. Most kíváncsiságból rákerestem: KL szinte minden tekintetven olcsóbb. A lakásbérleti költségek a Shanghaiban megszokottak fele körül mozognak, az élelmiszer és éttermek jó 20-25%-kal olcsóbbak. Még a taxi is – persze ennek oka van, hiszen Malajziának elég korrekt mennyiségű olajlelőhelye van így nem nehéz a benzinárakat a kínai felénél taratni (150Ft/liter).

Ha pedig összességében a megélhetési költségek olcsóbbak, mint Shanghai, akkor a közeli Szingapúrhoz, Jakartához vagy a kissé távolabbi, de hangulatra nagyon hasonló Hongkonghoz képest jelentős különbségről beszélhetünk.

Vacsora után tovább nézelődtem, kóboroltam minden konkrét cél nélkül, további bárok, éttermek, árusok, de főleg vidám és hangos emberek kisebb-nagyobb társaságokban akik élvezték a péntek estét. Még volt egy szűk órám, így kicsit elhagytam Bukit Bintang-ot és a városközpont felé haladtam, ahol persze a Petronas (az állami olajcég, gyakorlatilag az ország gazdaságának motorja) ikertornyai a fő látványosságok. Nagyon szép épület, érezhető muszlim hatással, de úgy, hogy mégse legyen tolakodó és persze itt is rengetegen élvezték az estét a parkban.

Jut eszembe, park: ez is van bőven, nem érzed, hogy egy fojtogató városban lennél, és ha mégis, hamar kijiutsz vidékre – arról nem is beszélve, hogy KL az Air Asia egyik fő elosztóközpontja, így több tucat egzotikus úticél nagyon gyorsan és nagyon olcsón elérhető.

Az én úticélom viszont most Shanghai volt, így tizenegy körül visszaindultam Sentral-hoz és onnan a reptérre, és megint minden zökkenőmentesen ment Egy pillanatig nem bántam meg, hogy bejöttem a városba és ha Magyarországon Európában nem találjuk meg a számításunkat és úgy alakulni hogy néhány év múlva ismét Ázsia felé kacsintgatnánk szabad választási lehetőséggel, hova megyünk, egészen biztosan Malajziában és Kuala Lumpur környékén néznék körül először. Nyitottabb, kezelhetőbb(nem tűnik) és jobb a levegő, mint Shanghaiban, olyan jó helyen van mint Szingapúr de mégismegfizethető marad, megvan benne Hongkong nyüzsgése és nemzetközisége de jelentősen olcsóbb és úgy általában az az érzés, hogy igen, ott élek ahol előre haladnak a dolgok és történik valami.

Merész kijelentések ezek mindössze három óra után és a változtatás jogát fenntartom. De akárhogy is alakul és még hanem is igazak a fent leírtak, ide még akkor is vissza kéne jönni kicsit többet nézelődni és utazgatni. Mindjárt nézek is repülőjegyet, hátha… 🙂