Első napunk utazással telt. Még kapkodnunk sem kellett, minden remekül alakult. Persze ebben Manka nagyinak is nagy szerepe volt, hárman mégiscsak jobban tudtuk intézni a pakolást és a fiúk öltöztetését.

A terv szerint 12-délután fél egy körül kellett indulnunk. Főzéssel már nem akartuk terhelni a programot, Fél tizenkettőre meg is érkezett a pizza és úgy döntöttünk, a nappali szőnyegén fogyasztjuk el. Hiába adtunk persze Ricsura előkét és mindenféle védőöltözetet, a piknik mégis rossz ötletnek bizonyult. 🙂 Evés után lehetett lemosni a szőnyeget. Még jó, hogy a füthető szőnyeg ilyen könnyen tisztítható!

A maradék pizzát elcsomagoltuk, majd én még ettem egy kis levest és közben Anyuval skypeoltam egy keveset. Csodák csodájára elindultunk fél 1-kor. Peti volt a csoportvezető, tört előre a lépcsőházból taxit fogni, mi meg utána nem sokkal maradtunk le. Mire kiértünk a kapu elé, Peti már fogott is taxit. A sofőr satufékkel állt meg, mikor meglátta a bőröndöket. A hosszú távon dráguló kilométerdíj jó üzletté teszi a reptéri fuvart.

Barnival el is beszélgetett picit, kérdezte honnan jövünk, hány éves ő és hogy Ricsi a húga vagy a kisöccse e. Barni pedig minden kérdésre szépen válaszolt, majd elkezdett halandzsázni. Hamar kiértünk a reptérre, ahol a fiúk jól elszórakoztak a kisautókká alakított csomaghordó kocsikkal. Ricsi folyton kiszállította szegény Barnit, mert hol egyikbe, hol másikba akart ülni.

Végül sikeresen felszálltunk a gépre és a gyerekek nagyon szépen viselkedtek az egész két és fél órás út alatt. Csak Ricsinek nem tetszett a fel és leszállásnál kötelezően becsatolandó biztonsági öv..

Persze az én szemszögemből nézve talán lényegtelen is volt, hogy viselkedtek a gyerekek, mivel Manka és Peti ültek velük három ülésen a folyósó egyik oldalán, én meg külön a másik oldal szélén. 🙂 így könnyü! Ezúton is köszönöm nekik, hogy pihenhettem picit! Már ameddig a fiúk nem akartak beszállni a pihenésbe. 🙂

A reptéren külön névtáblával vártak minket, majd beültettek egy kisbuszba és már robogtunk is a szállás felé.

Ezért választottam ezt a szállodát, mert ingyenes reptéri fuvart ajánlottak a kedvező 200Y-es szobaár mellé, no meg persze sokan dícsérték a tisztaságot. Egy utazási iroda üzemelteti a szállodát, az nekik benne az üzlet, hogy ők szervezik neked a napi túrákat, belépőket és ott szereznek némi profitot – mi másnap reggel már mentünk is tovább, így nem vettük ezt igénybe, rajtunk nem kerestek olyan jól, de ettől függetlenül tudom ajánlani: Guilin Hantang Xinge Hotel. 

Kellemes szobák fogadtak minket, az előre elcsomagolt szendvicseket eszegettük, közben a fiúk csinálták a müsort, rohangáltak fel-alá a szobában. Szobáink egymás alatt helyezkedtek el, mi a felsőbb 4. szinten , Manka és Barni alattunk a harmadikon.

A fiúk persze azonnal birtokba vették a teljes berendezést:

Nem tudom, Barni hogy aludt, de az biztos, hogy Ricsi elég vacakul érezte magát… Folyamatosan nyafogott, végül már keservesen sírt, hánykolódott közöttünk. Peti most is önfeláldozó volt, hagyott engem aludni. Mondjuk ha nem hagyott volna, akkor is remekül aludtam volna, annyira fáradt voltam.

Reggel gond nélkül felkeltünk, Ricsi kapott egy adag lázcsillapítót és miután Barni és Manka feljüttek, addigra már teljesen jókedvü volt, a láz se jött vissza egyelőre. Valószínüleg csak a foga jött, de azért aggódtunk.

Így indult az utazás, mit mondjak, nem voltam bizakodó a továbbiakkal kapcsolatosan az első nap után, hiszen aggódtam Ricsi miatt. Tipikus, hogy mindig akkor van ilyesmi, ha utazunk. Reméltük hát a javulást és hogy nem hiába vágtunk neki.

folyt.köv.