Az a jó az expat-létben, hogy megtanulsz szinte teljesen függetlenedni a téged körülvevő rendszertől, mert annak, ami nap mint nap körülvesz, legyen akár jó akár rossz, nem vagy a része. Figyelj: A rendszertől, nem az emberektől – ez nagyon nem ugyanaz.

A leginkább meglepő az ennek a képességnek az univerzális természete, egy bizonyos idő után a világ bármelyik országában működik, még a saját hazádban is. Olyan, mintha országok fölött élnél, mintha mindenhol látogató lennél, vagy még inkább mindenhol otthon. A gyökerek nem vesznek el, sőt, messze fontosabbak is lesznek, mint voltak, de nem egy országhoz kötődik hanem a családhoz. Legalábbis én így érzem magam már jó ideje és ezért lehet szeretni, sajnálni, megvetni, bármi, de én jól érzem magam így és úgy érzem ez inkább érték, mint hiány.

Az expat és az emigráns között pedig az a hatalmas különbség, hogy az emigráns kényszerből távozik és ez valahol mindig egy fájdalom marad, bármilyen jól is alakul az élete az új választott otthonában. Ugyanakkor az expat előbb-utóbb hazamegy, csak más, többnyire okosabb, tapasztaltabb és mindenképp rugalmasabb emberként – így mi is. Szóval egyszerűen csak applikálni kell majd az elmúlt 3 (addigra 3.5) év tapasztalatait otthonra. Fogjuk fel egy új kalandnak 🙂