Figyelem: beszúrogattunk pár képet az illusztráció kedvéért, de egy 30 képből álló galéria tartozik a bejegyzéshez. Ezt most a szokásos rendszertől eltérően nem beágyazzuk ide, hanem tessék ide klikkelve megnézni nagy méretben, mert úgy az igazi. 🙂

Terveztük, hogy majd ha a 16-os metróvonal megépül, átadása után ellátogatunk ide. A virágzási idő már hetekkel ezelőtt elkezdődött, de nekünk csak most adódott lehetőségünk megnézni a tulipánokat az éves tulipánfesztivál keretében. Kicsit meg is ijedtem, mert az egyik magyar lány egy héttel előttünk volt ott a lányaival és azt mondta minél előbb menjünk, mert a tulipánok nagy része már igencsak kitárta kelyhét. Szombatra terveztük a látogatást Éviékkel, de mivel aggódtam, hogy nem láthatom teljes pompájukban kedvenc virágaimat, ezért átszerveztem a programot korábbra. Igaz, csak két nappal, de nem bántuk meg, így is nagyon sokan voltak a parkban, de legalább még élvezhető volt a dolog. Hétvégén elég durva lehet, a csütörtöki tömegből kiindulva.

Peti is szabaddá tette magát, bár a metrón dolgozott egy darabig. Jó hosszú az út még így is odafele, majdnem másfél óra, ebből csak az újonnan átadott 16-os metró háromnegyed óra. Majdnem 60km-t megy ez a metró kifele a városból Dél-Pudong felé (ez több, mint a teljes budapesti hálózat). A metrómegálló a semmi közepén van, fekete taxisok várakoznak a környéken. Busz is jár, de nem tudtuk a menetrendet és hogy mennyire lesz tömve a járat, ezért kifizettük az amúgy elég baráti 15yuant sofőrünknek és elgurultunk a bejáratig.

A belépő 100yuan fejenként, gyerekeknek ingyen van. A látvány mesés, tulipánszőnyeg mindenfelé, amerre a szem ellát, szépen kialakított sétányok, színkavalkád. A park mellett mesterséges tavacska, lehet csónakázni is. Kifogtuk az első nyárközeli sugarakat is, és bár nem töltöttünk annyira sok időt a parkban (1.5óra), a nap még így is adott egy kis pírt a bőrünknek.

Egy ideig Ricsi is boldogan sétálgatott, futkározott a virágok között, aztán egyre csintalanabb lett.

A végén már nem lehetett rábírni semmire, kezdett elfáradni és minnél fáradtabb volt, annál kajlább. Végül persze elaludt, de összességében azt hiszem nagyon élvezte a kirándulást.

Én nem tudtam hova fussak, merre menjek, csak kapkodtam a fejem, hogy jajj, de szépek, meg amazok is milyen gyönyörüek, különlegesek. Petivel több helyen lefotóztattam magam, nem bírtam betelni a látvánnyal.

Lassan azért megnyugodtam és beláttam, képtelen vagyok ennyi szépséget befogadni egyszerre. Telítődtem szépen az élménnyel, a színekkel, formákkal és a végén már nem az hajtott , hogy minnél több virágot megörökítsek (így is rengeteget sikerült), hanem hogy nézzem, élvezzem az optikai gyönyört.

Szuper délelőttünk volt, mikor bejártuk a parkot visszaindultunk a metróállomásra.

Egy darabig vártuk a buszt, majd úgy döntöttünk kisétálunk oda, ahol a taxi kirakott minket, hátha visszafele is lesz fuvarunk. így is történt. A taxi kirakott minket a megállóban és onnan hazametróztunk, hazabuszoztunk.

Vicces amúgy ez a környék, metró meg 2×3 sávos út van, de azon kívül más nem sok. Katonai bázis, a belvárosnál jóval tisztább levegő, repceföldek és ültetvények. Ez is Shanghai 🙂

Három óra körül értünk haza, lassan készülődhettem Barniért az oviba.

A délelőtti napsütés úgy leszívott, hogy egy jó adag kávéval is alig tudtam feléleszteni magam. Azért sikerült persze időben elindulni az oviba. 🙂

Aki pedig még nem kattintott a galériára, az most ne felejtse el.