Régóta tervbe volt, hogy elmegyünk dim sum-ozni, eddig viszont valahogy sose sikerült. A dim sum úgy jó, ha minél többen vagyunk, úgyhogy Mankával együtt ellátogattunk egy ilyen étterembe.

A Dim Sum Dél-Kínára / Hongkongra jellemző sokféle, díszesen megmunkált többnyire falatnyi ételek – nagyrészt olyanok aminek otthon még egy kínai háziasszony se áll neki, mert macerás és legalább 8-10 félét illik az asztalra rakni. Így aztán dim sum-ozni mindenki étterembe jár, vannak külön erre specializált éttermek hatalmas konyhával és rengeteg asztallal – mert ugye minél több a vendég és nagyobb a konyha, annál nagyobb választékot lehet kínálni, annál vonzóbb az étterem.

A fentiekből kifolyólag olcsó dim sum nem nagyon van (olyan is…), a határ pedig a csillagos ég. Mi egy középkategóriás helyre mentünk, a neve Fu Lin Xuan, a Super Brand Mall-ban található.

Tízfélét rendeltünk rendeltünk, 330 yuant fizettünk, ami szerintem nagyon korrekt, kb. 80Y/fő. Lássuk miből lehetett kóstolgatni:

• cukros paradicsomszeletek (ezt kizárólag Barni kedvéért rendeltük és ő is ette meg mindet – ha teheti minden nap minden étkezésre ezt enné. Hiába kapartunk le róla egy kis cukrot, feltunkolta az ujjával)
  
• zöldfüszeres lepény- kicsit a palacsintára hajaz, könnyü elrontani a rengeteg ízfokozóval, de itt nagyon jól készítik, Ricsi is boldogan falatozott belőle.
  
• rizstésztába tekert rák zsenge zöldborsóval, szójaszósszal nyakonöntve- itt a tészta takonyszerü állagával nem voltam igazán kibékülve, Manka meg a rákot nem szereti, de azért nem volt rossz…
  
• rákos gőzölt gombócok-nyami! (ez még Mankának is ízlett!)
  
• hússal töltött bundázott padlizsán- picit édes is volt, sós is volt. Finom volt! 🙂
  
• xiaolongbao- ezt ismerjük, szeretjük, de itt különösen finom volt.
  
• rákkal és taroval töltött tavaszi tekercs- finom, Barni és Ricsi is ette
  
• banánlevélbe tekert rizs szárított tojássárgájával- ebből én nem ettem, mert már alig fért belém valami és a tojássárgájáért se vagyok úgy oda, de Peti és Manka állította, hogy isteni
  
• vizigesztenye puding- ez finom volt, bár csak én ettem, mert vaníliás volt és azt senki se szereti. Amúgy finom, de tényleg picit túllőttek a célon a vaníliával.
  
• gesztenyekrémmel töltött szezámmagos labdácskák- ezen sokat tanakodtunk, hogy lehet úgy megsütni, hogy belül teljesen üreges, a belsőoldalára meg felragadva ott figyel a gesztenyepüré. Csalóka, mert jó teniszlabda méretűek a gombócok – isteni!!!
  

Maradt pár finomság amit elcsomagoltattunk, de annyira dugig ettük magunkat, hogy utána igencsak nehezünkre esett elvonszolni magunkat a legközelebbi fagyizóig. Bár én szívem szerint kihagytam volna a fagyit (na ilyen sincs sűrűn), Barninak be volt ígérve, hogy ha szépen ebédel, akkor jár egy fél gombóc, így kénytelenek voltunk teljesíteni a kívánságát. 🙂 Fagyi után szépen elsétáltunk a buszmegállóig, hazafele pedig megcsodáltuk az épülő új felhókarcolót. Bizony már nemcsak jóval magasabb, mint a Financial Center, de a külső burkolat is majdnem teljesen rákerült.