Tegnap eldöntöttem, hogy nem mehet ez így tovább, bele kell vágni apránként a sűrűjébe. Nem várhatom mindig, hogy más elintézze helyettem a dolgokat, hiába teszi szívesen.

 Tegnap alapból rá is voltam kényszerítve az ügyintézésre, mert ugye Petinek dolgoznia kell, hát fel is hívtam még múlt hét pénteken a konzulátust, és kértem egy időpontot, hogy bejelentkezhessünk. Kedden 10 órára mentem Barnival, könnyen oda is találtunk. A 28. emeletre mentünk, az épületben 8 lift közül választhat az ember, ebből 4 csak a 18.emeletig közlekedik, a másik 4 a 18. és 36. között mozog. Nekünk az utóbbi kellett, mert a 28.on volt az iroda ahová mentünk. A liftből kilépve nyíl mutatott egyértelműen az irdoda irányába, de talán fölösleges is volt, mert az emeleten körbesétálva csak 2 szoba volt, és gyakorlatilag mindkettőben folyt az ügyintézés. Furcsa amúgy, hogy az épület régóta áll, de ezen az emeleten még bőven van irodáknak való hely a külső üvegfalak irányába, mégsincs tisztességesen még a padló se megcsinálva, csak a csupasz beton látszik.  Barni megijedt egy kínai nénitől, és sírva fakadt, az ő hangjára aztán kijött egy magyar fiatalember, és betessékelt az irodába. 🙂 Ott aztán Barni felfedezhette a terepet. Nekem nem volt sok dolgom, egy egyszerű adatlapot kellett kitölteni az otthoni, és itthoni címekkel, nevek, telefonszámok, és a szükség esetén értesítendő személy adataival. Az itteni címünk amúgy olyan hosszú, hogy be se fért abba a nyamvadt rublikába, szóval csak ez okozott nehézséget, no meg az, hogy közölték,  Peti helyett sajnos nem tölthetem ki az űrlapot. Szóval kaptunk még egy papírt, és hazamentünk vele, elvégre mint kiderült, postán is fel lehet adni. 🙂

Gyönyörű idő volt, nem is öltöztünk túl, mégis nagyon leizzadtam mire hazaértem. Sokkal melegebb van mint ahogy elsőre kinéz…

Itthon aztán megebédeltünk, alvás, aztán irány a park. Peti és Barni labdáztak picit, aztán elmentünk a közeli kisboltba, hogy vegyünk lisztet. Na ebből szokás szerint egy kissebb nagybevásárlást csaptunk, mert kifogytunk mangóból is, és Petinek kedve támadt a mai ebéd elkészítéséhez. 🙂 A menü: malachusi vékony csíkokra vágva, tofuval, és zöldséggel. Imádom hogy itt minden elő van készítve szépen, és csak megsütni, megfőzni kell!!!  Barni segített a brokkolit megfőzni, ezért ma be is puszilta majdnem a felét ebédre. 🙂

A délutáni terv hogy elmegyek a postára feladni a kitöltött lapokat. Ez is nagy kaland lesz egyedül, de mivel otthon alig intéztem ilyesmit, most itt az alkalom hogy pótoljam.

Annyira belesüppedtem mostanság az itteni buborékba, hogy el kell kezdeni csinálni valamit, ha már a hajvágás szünetel. 🙁 Legalább ezeket az apró dolgokat elintézhetem, és segíthetek vele Petinek.

Pénteken elvileg magyarokat látunk vendégül, vagy elmegyünk valahova enni, ez még kérdéses.

Kell szereznünk egy Ayi-t.

Kell szereznünk egy jó kínai tanárt mindkettőnknek.

Ezek várnak még elintézésre egyenlőre, aztán jöhet a többi!