Tegnap délután, mivel a posta elmaradt, lementünk a ház parkjához játszani, és a sarki boltba tejért, hogy megismételhessük a palacsintázást. Közben felfedeztünk egy jófajta nasit is, erről majd még írok a megfelelő helyre.

Ma reggeli után nekivágtunk hát a nagy kalandnak. Az utcára lépve nagyon vágyakozni kezdtem a nyári lábbelik iránt. Főleg azok iránt, amik valószínűleg épp most ringatóznak a tengeren felénk. 26 fok van odakint, és tűző napsütés. A postát rendben megtaláltuk, bementünk. 2 ablak volt nyitva, mindkettőnél álltak, mégis az egyik ablak mögött ülő hölgy odahívott, menjek csak nyugodtan, mert sorbanállás nem nagyon van, és párhuzamosan intézte 3 ember ügyeit/leveleit. Elmondtam mit szeretnék, de a konzulátusnak szánt borítékkal gond volt. Ugyanis rá kellett volna írni kínaiul is a címet, plusz a gyorsított postázáshoz járt még egy kitöltendő papírka, erre is leginkább kínaiul kellett rácímezni a dolgokat. Hála az égnek állt mellettem egy lány, aki nagyon segítőkész volt, és kitöltötte helyettem kínaiul azokat a részeket, amiket kellett. Végül pedig fizettünk, és mentünk.

Ki a melegbe! Borzasztó meleg!

Gondoltam kicsit mászkálunk a patakparton, de sehol nem találtam oda a lejáratot, így mentünk másfele. Semmi érdekeset nem találtunk sajnos. Fodrászat, talpmasszázs, kisbolt, kifőzde, műanyagos, és kis papírbolt mindenhol van, mást nem találtunk. 🙁 Hazajöttünk, és kicsit rohangált Barni a parkban, Petit is kerestük, de nem találtuk, kiderült hogy már itthon melegítette az ebédet, és a nagyival skype-olt.

Hétvégén mindenképp elmegyünk vásárolni pár lengébb cuccot, mert a farmerben megsülök, és Barninak sincs nyári holmija sok. 🙂