Gyönyörű, napsütéses napra ébredtünk, reggeliztünk egy jót, aztán elindultunk picit felfedezni. A már jól ismert, közeli erdőszakaszon vezetett a sétánk, megcsodáltuk a tavasszal kihajtott friss bambuszhajtásokat, néhol tömegestül. Barni gyakran megállt botot gyűjteni és hasonlók, Ricsi pedig utánozta. 🙂

 

(a képek többsége a bejegyzés végén tekinthető meg diavetítésként)

Az erdei út a szomszéd faluba vezetett (kaptunk térképet, a szomszéd falun keresztül el lehet sétálnu a víztározóig, kikerülve ezzel az országút melletti útszakaszt ahol két éve mentünk), a falu határán öreg néni gyüjtötte, pucolta a bambuszrügyeket, gondolom ez volt aznap az ebéd. 🙂 Barni is kért egyet, amit elvittünk a szállásra, de végül nem lett belőle vacsora. Amúgy nyersen se olyan rossz, megkóstoltuk.

A szomszéd falu csendes, a tűző napon nemigen volt kint senki, csak mi négyen sétálgattunk és mentünk volna tovább, ha a gyerekek lába bírja… De nem bírta. A tóhoz akartunk eredetileg eljutni, csakhogy a falu szélén emelkedik a domb/hegy, amit még meg kell mászni, hogy eljussunk a tóhoz.

A hegy tövében lévő patak érdekesebbnek bizonyult, mint a felfelé vezető út, no meg meleg is volt rendesen, így visszafordultunk, az a biztos.  Az erdő bejáratánál fogyott egy-két fahájas csiga, majd miután kellőképp kipihentük magunkat, indultutnk tovább visszafele.

A szálláson megrendeltük az ebédünket. Isteni finom volt. Mint mindig. 🙂 Ebéd után pedig elmentünk aludni. Ricsi sikeresen eleludt, miután kénytelen volt tudomásul venni, hogy nem köztünk fog aludni a nagy ágyon. Ellenben Barni semmiképp sem volt hajlandó aludni, pedig bőszen ásítozott. Peti a felénél megunta és kiment olvasgatni, én pedig próbáltam aludni, ha Barni hagyta volna… Végül mikor kizavartam Barnit, legalább én aludjak picit. Persze fél óra múlva Ricsi már ébren is volt, így nem igazán voltam kipihent aznap délután. Kértem egy kávét kedves szállásadónktól és kiültem olvasgatni a ház előtti teraszra.

Ricsi és Barni ott randalíroztak, Peti felügyelete mellett. A vacsorát hamar megrendeltük és milyen jól tettük! Miután végeztünk egy német csapat lecsapott a maradékunkra, mivel egy órát kellett várniuk a megrendelt vacsorájukra, annyira sokan voltak… 🙂

Eközben mi odafent fürödtünk és készülődtünk aludni. Isteni, hogy itt ennyit alhat az  ember! Peti a kemény matrac miatt nem nagyon örült mondjuk… 🙂