Hú, több mint fél éve volt utoljára felfedezések bejegyzés a blogon. Azóta is bicajozgatok persze ahogy időm engedi, de általában már ismert utakon megyek – hiába, kezdek kifogyni a 2-3 órán belül megjárható helyekből. Volt ugyan egy új útvonal de ott meg nem volt hangulatom fényképezni. Na de most! Volt egy egész szabad délutánom (5 óra) így gondoltam elmegyek dél felé felderíteni két olyan új városrészt amerre még nem jártam. Illetve dehogy gondoltam… inkább azt, hogy elmegyek egy jót bicajozni és lesz ami lesz. Hát ez lett, 80km.

Dél fele indultam a házunk mellett futó Jinxiu road-on és az egyszerűség kedvéért mentem rajta egészen amíg véget nem ért, túl a külső gyűrűn. Ez nem volt túl izgalmas, így gyorsan túlestem rajta. Egy jobbkanyar és pár kilométer után elérkeztem Zhoupu városrészbe ahol már többször jártam – busszal. Egy halacska köszöntött a várisrész kapujában.

 

Utána szitkozódtam egy darabig, mert Zhoupu egy meglehetősen nyüzsgő városrész, szűk utcákkal és nagy forgalommal. Gondolkodtam rajta, hogy kikerülöm dél felé, de végül elvetettem az ötletet és átvergődtem rajta. Megérte, mert itt egyből kellemeskis farmos-vidékies rész következett. Még idehallatszott a város zaja de az út máris kellemesebb lett.

Persze az elhagyottabb utakkal együtt járt némi kavargás is, többször jutottam zsákutcába, mint az alábbi képen. Nem baj, legalább készült egy jó futó a frissen mosott bicajról.

 

Aztán csak rájöttem, hol kell átjutni a folyón, ahol egy elhagyott autóút várt. Illetve majdnem elahgyott, mert itt gyakorlatoztak a tanulóvezetők.

Megnéztem a térképen merre tovább – örültem mert álítólag több kilométeren át a patak partján halad majd a kis forgalmú út, néhányszor keresztezve azt. Tetszett.

Persze volt akadály is: Át kellett vágnom egy kukoricáson majd egy híd alatt tolni a bicajt. A kettő között gyönyörű zöld fűvel 20m hosszú partszakasz, madárcsicsergés, szitakötők, nyugi – ha nem akartam volna sokat bicajozni még ma, biztos lefekszem szunyúkálni egyet.

 

A híd után fel kellett mennem a párhuzamos főűtra, de csak pár méter erejéig kellett, amíg kikerültem az odatelepült rendőrséget, utána folytatódott a parti út. Mit folytatódott, egészen kiszélesedett. Úgy látszik itt nem vacakoltak útfelújítással, hanem építettek helyette egy újat mellé. Nekem jó volt a régi.

 

Másoknak is, az út mellett végig horgászok ültek és próbálkoztam. A túlsó parton még pár halászmadarat is lehetett látni. Nagyon kellemes kis út volt.

De sajnos később vége szakadt és belefutottam a Pegatron személyzetszállító buszainak a parkolójába. (A Pegatron olyan mint a Foxconn csak picit kisebb. Rémes hely.) Kutya meleg volt amúgy, a kutyák is elbújtak ahova tudtak. Így betértem az első boltba némi vízért. (Nemrég rájöttem, hogy teljesen felesleges kulacsot vinni magammal mert úgyis mindig van fél kilométeren belül egy bolt)

Ha pedig már kutyák… otthon biztosan nem tudnék ilyen jó kis felfedezőutakra menni a rengeteg folyamatosan ugató és idegbeteg kutya miatt. Tessék megnevelni a kutyákat. Itt valahogy sosincs velük baj…

A bolt előtt állt meg az általam eddig látott legtöbb megállóval rendelkező buszjárat. 10y ha végigmész, kérdés hány óra.

Itt megint a főút volt az egyetlen opció egy darabig. Nem volt annyira rémes, de szívesebben mentem volna megint valami elhagyott úton vagy termőföldek között. AMúgy rájöttem a titokra, ha az ember google map-et használ az utak színkódja nagyjából az alábbiak szerint sorolható be: sárga: főút, sokszor normális bicajúttal de nagy forgalommal, nem javasolt. fehér: mellékút, általában bicajút nélkül közepes forgalommal, ízlés dolga. fekete: alsóbbrendű út, minimális forgalom, de zegzugos utcák, gyakran kell visszafordulni – mégis ez utóbbi mindig a legérdekesebb.

Kívánságom némi felfedezést követően hamar teljesült. Egy agrár-övezetbe kerültem, végig fóliasátrak mindenhol.

Lássuk csak, mi a szilvafavirág utcában lakunk és az utcánk végig szilvafákkal van szegélyezve. Akkor vajon mi lehet a szőlő utcában?

Hopp, így legyen igazam: szőlő! Sajnos még nem volt érett, bár a Kínában kapható gyümölcsök közül pont a szőlő a leggyengébb. Nyomába se ér az otthoninak.

Kicsit körbenéztem, de a Szőlő utcából nem nyílt Kiscelli utca :). Sőt, egy idő után megint nem volt más opcióm, mint visszatérni a főútra. Urológus kell? Shenpu kórház! – hirdeti a reklámtábla.

Némi térképnézegetás után úgy döntöttem bepróbálkozom a főút másik oldalán levő kis mellékutcával, bár a térkép szerint kelet felé zsákutca, dél felé pedig ipari övezet következik. Utóbbi hamar beigazolódott, már láttam is a gyárakat. Na nézzük tényleg zsákutca-e.

Párszor vissza kellett fordulnom mert házak udvarába jutottam, de mindig volt egy továbbvezető kis ösvény. AHogy azt már megszoktam, már megint ezek a kis vidékies részek voltak a legtisztábbak és legjobban karbantartottak. Pedig itt biztos nem jár annyi utcasöprő mint felénk…

Mindenki mást termesztett. A gyümölcsökből egy idő után átcsaptunk zöldségekbe, voltak halastavak is és mint alább látható, lótusztermelés is. Több helyen dolgozgattak a földeken, pl. a zöldhagymát (amit mindig mindenhol ingyen kapsz a zöldségesnél) most szedték be, jó illata volt. Hiába haladtam kelet felé, a háttérben csak nem akart eltűnni a gyárnegyed.

És végül elfogytak az opcióim, kénytelen voltam a gyárak közé kanyarodni. Jobb volt, mint amire számítottam, kis forgalom, aminek a 90%-a tanulóvezető. Egy autóban három tanonc és egy oktató csigatempó és véletlenszerű megfordulás az úton mint nehezített gyakorlat. Én is nehezítettem kicsit a dolgukat. 🙂

Itt persze a házak is másmilyenek, ez itt például egy jó 60-80 házból álló teljesen üres vilapark… Legalábbis bútort, embereket sehol se láttam, pedig nem úgy néztek ki a házak mint amik most épülnek vagy épültek.

Ez amúgy Liuzao negyed, bőven a külső gyűrűn túl és délebbre mint a reptér. Nincs közel, még sose jártam erre, de nagyon kellemes hely. Főleg, hogy megint vissza tudtam kanyarodni a földek közé. Ez egy kicsit szegényebb rész volt mint a kicsivel korábbi, látszott, hogy több helyen egy-egy fóliasátor lakósátorrá lett átalakítva.

Sort kerítettem második üveg vizem megvásárlására, a boltban az eladó néni úgy nézett rám mintha valamelyik másik naprendszerből kerültem volna ide, de szerencsére miután megszólaltam kínaiul nem észlelte támadásnak a jelenlétem.  Nem sokkal később sajnos megint véget értek a vidéki részek, az épületek méreteiből úgy tűnt, végleg.

Ugyanis már csak pár kilométerre voltam a reptértől, annak is a déli részétől. Beszereztem némi uzsonnának való gyümölcsöt és gondoltam megnézem milyen közel tudok jutni. Egy hídról már láttam is a repteret de nem tudtam nagyon közelebb kerülni. A híd után nem sokkal szögesdrót, egy két és fél méter magas fal, egy széles csatorna. A csatorna másik oldalán út, nulla forgalommal. Hidat sehol se látni. Egy autó jött, majd megállítottak és visszafordították. Az út mögött hangárok, raktárak. Úgy látszik ma eddig juthatok el.

Nem a legideálisabb hely volt, de elviselhető és a környéken sehol senki, így leültem a falra elfogyasztani az uzsonnámat.

 

A fő kifutópálya messze volt de néha egy közelebbiről is felszálltak gépet, ezeknek ilyen közelről elég jó hangja volt. Azért van ennél jobb hely repülőnézésre.

Már fél öt múlt, ideje hazaindulni mert ugye még vár rám 40 kilométer hazafelé. Hazfele már nem a nézelődésen volt a hangsúly, hanem a haladáson. Úgy döntöttem térképet nézni se állok meg, mert idefele azért elég sokat böngésztem. Ha észak fele ment nyugodtabb, bicajozásra alkalmas út, arra mentem, ha nyugat fele akkor arra. Persze így nem jutottam annyira jó helyekre, mint idefele, de azért pár kellemes utcát sikerült találnom.

Aztán ahogy közeledtem egyre jobban a város központhoz, úgy lett egyre nagyobb a forgalom és megjelentek az ízléses szobrok is a lakóparkok bejáratánál.

Végül két óra alatt sikerült is hazaérnem, hát ennyi lett volna. Rég tekertem egy huzamban ennyit, jól elfáradtam. 🙂 Otthon evés, zuhany és már le is ment a nap, jöttek haza Andiék is a szülinapi buliról.