Azt hiszem ennyire még sose voltunk lemaradva, pontosan két hónappal korábban történtek az alábbiak mikor ez a bejegyzés kikerül a blogra…

Hetek, hónapok (évek???) óta tervezgettük, hogy elmegyünk megnézni Nanjingot, de valami mindig közbejött valakinek. Ugyanis most nem családilag, hanem barátilag akartunk kirándulni. 🙂

Pedig itt van a sarkon, csak 300km, kicsit több, mint egy óra vonattal. Végül csak összejött, de így is kimaradt Évi, mert ő épp hazautazott. Két napra mentünk, mert nem akartunk túlfeszített tempót, meg hát látnivaló is akad bőven.

Reggel 7-kor indultunk itthonról, a taxiban a fiúk magukba tömték az előző estéről megmaradt palacsintákat és már magukhoz is tértek.

A taxiból megcsodáltuk, ahogy a felhőkarcolókat elnyelik a felhők, aztán suhantunk tovább. A pályaudvaron találkoztunk a többiekkel, Erikával, Tibivel és Jenővel, akik már túl voltak a reggeli kávén és reggelin. 🙂

Az út egy relatív lassabb (több helyen megálló) vonaton 1 óra 20 perc volt és elég hamar elment. Miután megérkeztünk, találkoztunk a szállásadónkkal (egy háromszobás apartmant béreltünk az airbnb-n). Peti egy egész lakást bérelt ki, három szobával, konyhával. A tisztaságban nem voltak a topon… Kicsit tipikus, hogy legalább a wc-t ki kell pucolni az ilyen helyeken, ha nem akar az ember valami fertőzést összeszedni. Bezzeg Erdélyben képesek rendbetenni a szállást, mielőtt megérkezik a vendég és nem is ilyen drága… Na mindegy. A nappaliban is vastagon állt a por a dohányzóasztalon… 🙁 (nem kicsit vagyok ám pipa ilyenkor… 😀 )

Miután lepakoltunk, el is indultunk felfedezi a várost. A “régi” városfalra másztunk fel elsőnek, innen szemléltük meg a tájat.

Az idő kellemes volt, de lógott az eső lába. Idővel lemásztunk egy meredek lépcsőn a falról és elindultunk további részeket felfedezni és ebédet vadászni.

Némi internetes segítséggel találtunk is egy kellemesnek tünő éttermet, kint a bejáratnál már egész sokan várakoztak, hogy bejuthassanak ebédelni. Mi is kértünk egy sorszámot és vártunk. Közben Barni a földet turkálta egy bottal. Hirtelen elkezdett csöpögni az eső, aztán már eléggé rákezdte, behúzódtunk az épület eresze alá, nemsokára pedig sorrakerültünk, így bemehettünk megtömni a hasunkat. Egész jót ettünk, de erről később még írok. Ebéd után továbbindultunk, az eső is elállt. Elég sok zöld terület van a városban, egy tavacska mellett sétáltunk, aztán a botanikus kert mellett találtuk magunkat.

Be is mentünk és rögtön megakadt a szemünk a kis elektromos autókon, amikkel könnyedén bejárható volt az óriási terület, ráadásul megfizethető áron – kb. 2000Ft volt egy autó egy órára. Barni Petivel, Én és Ricsi Jenővel, Erika Tibivel ült egy autóba. A manók nagyon élvezték a dolgot, mi nem kevésbé.

Több helyen megálltunk, például a rózsakertben, később az üvegháznál (ami gyakorlatilag gazzal benőtt terület volt )…

Később pedig egy kis tavacskával ellátott ligetnél, ahol elkezdett erősen esni az eső, így inkább tovább autókáztunk. 🙂

Mire visszaértünk az autókkal a bejárathoz az eső is elállt. Tovább sétáltunk a platánfák árnyékában, de kezdtünk nagyon elfáradni, különösen a gyerekek.

Találtunk egy kávézót és Erikával megfeleztem egy kávét. A gyerekek tovább kókadoztak, de hősiesen mentek tovább. Végül a város közepén levő nagy tó és egy kellemes kis parkos rész mellett -sajnos esőben- elhaladva kerestünk valami harapnivalót.

Az Ajisen Ramen nevü gyorsátteremben ettünk aznap este. Illetve én nem, mert a háromféle ételből amit választottam volna, épp egyik sem volt, ezért én aznap sültkrumplit vacsoráztam, de nem volt gond. A szállásra visszabuszoztunk, vettünk még egy kevés gyümölcsöt és irány az ágy!