Miután otthon töltöttünk három hónapot, nehéz visszarázódni az itteni kerékvágásba, ráadásul, most leltárba kell vennünk a cuccainkat is, szóval van teendő bőven.

Otthon először nagyon furcsa volt, aztán másodszorra is. 🙂 Mikor eljött az idő, hogy visszajöjjünk Shanghaiba, nem akaródzott nagyon, bevallom, egyedül a Fülöp-szigeteki út volt húzóerő, meg a barátok akik itt maradtak. Eltelt azonban egy pár nap, mire eljutottam odáig, hogy nagyon nehéz lesz ezt az “itthont” elengedni. Furcsa lesz összepakolni a lakást (ma érkeznek a költöztető cég dobozai!) bezárni az ajtót és többé vissza se nézni. Elvégre Kínába nem jön gyakran látogatni az ember, ugye Manka? 😀 😀

Szóval itt tartunk most. Aztán, hogy hogy érzem majd pár hét múlva, az majd kiderül akkor. Most próbálunk minnél többször kínait enni, masszázsra járni, meglátogatni a kedvenc helyeinket a városban. Én igyekszem tökélyre fejleszteni a kínai főzőtudományom (gyakorlok sokat, mert az Ayi csak hétvégente tud jönni), és ellesni az Ayitól a főzés fortélyait. Találkozni a barátokkal, megtanítani őket melírozni, meg hasonlók. Unatkozni nem fogunk. 🙂

Ezzennel pedig ünnepélyesen bejelentem, hogy folytatjuk a blogírást, kezdve Pekinggel! 🙂

Puszi mindenkinek.

És zárszóra meg is jöttek a dobozok, csomagolóanyagok, vámnyilatkozatok és egyebek… Apa, kezdődik!