Ma fél1-kor ébresztett Peti, Barnus meg én még szunyáltunk volna, de ha már a reggeli kimaradt,ebédelni el kellett menni. Ugyanott ettünk mint tegnap,és ugyanolyan finom is volt. Barni már bevállalósabb volt, és megkóstolta a tofut,az édesburgonyát, meg a rákot is.Ebből csak a tofu csúszott, de nem gond, majd szép lassan hozzászokik az itteni ízekhez. Ebéd után elindultunk metróval hogy telefonokkártyákat vegyük. Babakocsival nem egy élmény, csúcsidőben meg se próbálnám, de azért viselhető. Ma ébredés óta úgy érzem magam mint akit hatszor kimostak,szóval nem voltam túl lelkes az elején, de a napsütés, és a kék ég kicsit javitottak a hangulatomon. Mikor odaértünk az épülethez, Peti bement vásárolni, én meg Barnussal útra keltem, hogy kipróbáljam eltévedek-e. Petivel még megbeszéltük, hogy egy óra múlva a közeli kis parkban találkozunk.

Persze eltévedtem. Nagyon fáradt voltam, de próbáltam feltölteni az energiáimat a napon. Nem nagyon sikerült, de küzdöttem. A nagy sétálgatás után, egy kereszteződésben bolyongtam vagy 20 percet,és nem tudtam megállapitani honnan jöttünk, csak hogy innen kéne valamerre elindulni. Végül megtaláltam a helyes irányt, pedig tájékozódási képességeimet illetően nem vagyok jól eleresztve…

Miután a helyes irányba tereltem a babakocsit- Barni végig hős volt, semmit nem nyafizott, pedig ő is fáradt volt-elindultam az úton,de aztán egyszer csak megtorpantam, mivel a kertet se találtam.

Itt már elkezdtem gondolkodni egy taxin, de még nem adtam fel.Bolyongtam hát tovább a környéken, hátha ismerős lesz valami.
Ekkor telefonált Peti, és megtaláltuk egymást, majd hazametróztunk. Köztünk legyen szólva, elég frusztrált lett a telefonvásárlástól,és még nem mútl el. 🙂

Én már ittam egy kávét, úgyhogy most írok,neki meg még egy halom dolga van, és lassú a net, szóval most gyorsan el is ülök innen, és hagyom dolgozni.