(jó lesz a nyári képeket nézegetni így november végén… mondjuk mi holnapután megyünk vissza a nyárba… 🙂
Az este jól aludtunk, reggel a gyerekek ébresztettek minket, Ricsi a hátamon tologatta a kisautóit. 🙂 Egy gyors reggeli után szép lassan útra keltünk.

Első megállónk a Konfuciusz Templom volt, kék ég, ragyogó napsütés. Mint minden kínai, én is esernyővel közlekedtem, nagyon tűzött a nap, meleg volt.

A templom hatalmas kertjében megcsodáltuk a gyönyörű, hatalmas fákat, a gyerekek rohangáltak.

Innen a Láma templomba sétáltunk át, ahol jóval nagyobb volt a tömeg. Annyira nem is tetszett.

Majd a sorban következett a Nyári Palota. Előtte azonban ebédelni kellett, mert már kopogott a szemünk az éhségtől. A kedvenc pekingi izraeli éttermünkbe mentünk falatozni. Szokás szerint jó volt, de erről majd külön írok!

Nagy kár, hogy Pekingben ritkán ilyen kék az ég. Sokkal látványosabbak az épületek, nevezetességek, sokkal szebb hangulatú az egész, még a tömeg ellenére is.

A manók kövekre másztak fel, egyikről a másikra ugrabugráltak, nagyon élvezték a kirándulást. Ricsi később elbóbiskolt, így valamivel könyebb volt csak egy ugri-bugri gyerekre figyelni. 🙂

Csimi és Marci is meg voltak elégedve a látottakkal – a nyári palota közepén levő külön belépős templom külön kiemelndő, nem értem ezt eddig miért hagytuk ki mindig. Gyönyörű és nagyon szép a kilátás is onnan.

Mivel sokat sétáltunk és elfáradtak, ezért egy pihentető csónakázást a nagy tavon beiktattunk. Mindenki nagyon élvezte persze! A kormánynál felváltva Marci, Barni illetve Ricsi ücsörgött, nagyon jól vezetett mindenki. 🙂

Visszafele a hosszú folyósón sétálgattunk (ahol ugye nincs két egyforma festmény a gerendákon), a kis majom Barni pedig folytatta az ugrálást a köveken. 🙂

Későn értünk vissza a szállásra kellemesen elfáradva. A terv az volt, hogy tésztát főzünk, de előtte még én és Peti elmentünk reggelre gyümölcsöt és valami pékárút venni. Nagy meglepetésünkre igen fincsi dolgokat vettünk egy taiwani pékségben, így alaposan bevásároltunk. A tésztafőző projekt közben a szálláson csődöt mondott, mert nem volt megfelelő edény. Végül serpenyőben főztük meg az esti adagot, jó kis mulatság volt.

Csimiék lecsaptak a péksütire, ők inkább azt ették. 🙂 A fiúkat gyorsan lefürdettük, mert eléggé túlpörögtek, aztán mentünk mi is aludni. Klassz nap volt ez is!