Sushi-napok következnek a blogon 🙂 A búcsúéttermezéseink között ugyanis természetesen helye van a sushinak is – nagyon jó otthon Okuyama-san, de ár-érték arányban azért itt jobbat kapunk. Két új helyre mentünk – az egyikre a fiúkkal, ide pedig kettesben, kihasználva, hogy Anikó és Zoli vigyáznak a fiúkra.

Mert imádunk a fiúkkal együtt enni, de egyrészt néha jobb kettesben, másrészt azért van olyan étterem, ahova jobb gyerekek nélkül menni – nos, ez az utóbbiak közé tartozik. Igen divatos a berendezés, előkelő helyen és nem hétköznapiak az árak sem. Mi is csak azért engedtük meg magunknak, mert sikerült lecsapnom egy speciális kuponra, ami által egy félig fix menüsort ehettünk végig kedvezményes áron, ami jelen esetben fejenként kb. 10000 forintnak felelt meg.

Szóval nem hétköznapi élménynek ígérkezett a korai vacsora, és erre mit csinálunk? otthon hagyjuk a fényképezőgépet… azért telefon volt nálunk.

Na sebaj, még a jobb képek se adnák vissza az élményt. Mert kívülről egy szelet nyers lazac olyan mint egy másik szelet nyers lazac és az ember csak vakarja a fejét, miért kerül az egyik a másik többszörösébe. Nos, mi már tudjuk. Mondják, hogy aki nem japán az az igazán különleges sushi-t nem tudja értékelni – nos, simán elhiszem, hogy mi sem. De azt tudom, hogy nagyon egyértelműen MÁS volt minden egyes falat hal itt, mint bárhol máshol eddig. Más dimenzióban mozogtak az ízek és fülig érő vigyorral nyammogtuk el a falatokat. Mindezt annak ellenére, hogy a hely specialitása a kaliforniai stílusú sushi-tekercs, aminél mi sokkal többre tartjuk az egyszerű nigiriket, makikat és a sashimit – de itt még a tekercs is jó volt. És minden más is. Életemben nem ettem még ilyen finom és ennyire ropogós poliplábat.

Na nem ömlengek többet. Aki szereti a sushit, egyszer menjen el egy igazán jó helyre. Mindig van hova fokozni. Persze nem csak sushit ettünk, sőt:

• Ezt ízelítőnek hozták: főtt marhanyelv. Nem volt rossz.
  
• Sashimi, lazac és vöröstonhal és az a rákolló-szerű aminek mindig elfelejtem a nevét.
• Ez csak egy sima saláta volt. No de a wasabi-öntet!
• A Nigiri-tálunk.
  
• Sült polip.
  
• Grillezett makréla. Mintha a tengerből ugrott volna ki.
• Moto-Roll-Ah sushi tekercs.
• Csirke teriyaki és pirított rizs – ezt vittük haza, már nem fért el 🙂