Nagyjából eddig bírtam. most már nem telik el olyan nap, hogy ne jutna eszembe Shanghai. Főleg az ételek hiányoznak nagyon nagyon nagyon, a zöldségek, gyümölcsök, halak, de hosszasan elidőzök egy-egy utcakép felett is, ahogy most így válogatom a képeket a blogra (igen, dolgozunk rajta, már nem kell sokat várni… :)).

Nagyon hiányoznak még az “embereink” is, ahogy azt egyszer egy másik ex-Shanghai lakótól olvastam: az embereink, akik mindig ott vannak a megszokott helyükön. A zöldséges, a gyümölcsös, a mantou árus, a kapuőr, a wuyében a néni, a virágárus bácsi, a buszvezető. A napi rutin, az óvodába bicilizés, a forgalom, a nyüzsgés, a taxik, a kedvenc éttermeink… és még annyi más.

Ami nem: az éjszakai munka, a levegő és a lakás rossz szigetelése. De ezekre nem is gondolok, így most és innen nem ellensúlyozzák azt a sok élményt és dolgot, ami most már így egy kontinenssel arrébbről annyira elérhetetlennek tűnik. Elérhetetlennek, mert hiába tehetjük meg bármikor, hogy felugrunk egy repülőre visszalátogatni egy rövid időre, csak látogatóként térhetünk vissza és nem lakóként.

És van még egy nagyon furcsa érzés, a különlegesség hiánya. Egyrészt ahogy megyek az utcán és minden egyes percben látok valamit ami új, ami érdekes. Ami idegen. Itthon minden olyan ismerős és megszokott. Nincs mire rácsodálkozni, elmerengeni (persze, tudom, hogy van, de nem olyan intenzitással és gyakorisággal ér el, mint Shanghaiban). Másrészt meg hogy itthon nem vagyunk különlegesek abban az értelemben, ahogy ott azok voltunk. Nem vagyunk többé Shanghaiban élő külföldiek, Shanghai-i magyarok. Ezt nehéz elmagyarázni, egyszerűen jó volt annak lenni.

És persze, itt a család, itt a hegy, a biciklik, a juhtúró, a paprika, a nyugodt és csendes esték és mit nem adtam volna ezekért amíg nem itthon voltunk… de mégis, most valahogy nem ellensúlyozza azt a hiányt amit érzek… talán azért tör rám így, mert nekem nem volt időm feldolgozni korábban és megfelelően lezárni, annyira lefoglalt a pakolás, költözés és utazás. Azt hiszem csak az idő segít ezen. És szerencsés vagyok, hogy átélhettem és része lehettem.

Köszönöm, Shanghai és Shanghai lakói.