Ez a nap is korán keléssel kezdődött, ellenben a városba érkezés óta most aludtam először nyugodtan – kár, hogy csak négy órát. Azért jó érzés volt, hogy rendben vannak a repülőjegyeink és a tájfun is jó eséllyel továbbáll még ma.

A korán kelés oka a földalatti folyóhoz tervezett túránk volt, amely ma végre elindult – és végre el is tudtunk indulni mi is. Fél ötkor kivertük valahogy a fiúkat az ágyból és leültünk reggelizni.

Fél hétre már ott is volt értünk a – Barni örömére optikailag rendesen tuningolt – kisbusz, már két utassal és kb. 16 fokra hűtött légkondival.

Még szerencse, hogy hoztunk pulcsit, kendőt a barlang miatt, így nem fagytunk jégkockává két percen belül, csak vacogtunk – vagy épp azon filozofáltunk a sofőr vajon miért döntött ennyi visszapillantó tükör felszerelése mellett:

Szépen körbeautóztuk a fél várost, begyűjtve útitársainkat, míg végül tele lett az erdetileg 9 fős, de pótszékekkel 15 fősre bővített kisbusz. Persze emiatt is csak addig panaszkodtunk amíg nem láttuk meg a menetrendszerinti buszjáratot, amin némileg többen voltak:

Nagyjából a busz lehagyása után bedurvult az út és vad kanyargásba kezdett – ezzel egyidőben sofőrünk is megvadult és észvesztő tempóban kezdte venni a kanyarokat. Miközben a hányással küszködtünk, átkoztuk, hogy minek kell így száguldozni ilyen kanyargós úton.

Nos, mint kiderült, azért, hogy beelőzzük a többi csoportot. Ugyanis a barlangra kiterjedt turistaipar épült, a parttól kis motoros hajókkal lehet elmenni a barlang bejáratához, ahonnan evezős csónakokkal visznek tovább be a barlangba. A szűk keresztmetszet a motoros hajó – bár van úgy kétszáz darab, egy hajó csak hat főt tud szállítani és a beszállás sorban, egyesével történik – így aztán nekünk is egy órát kellett várnunk a tűző napon, míg hajóra jutottunk. A nap tényleg durva volt, így vettünk pár sapkát. A várakozás másik érdekessége az volt, hogy először – és utoljára – találkoztunk más magyarokkal itt a Fülöp-szigeteken.

Aztán hajóra szálltunk és a nem kicsi hullámokon kb. 20 perc zötykölődés után átértünk a barlang partszakaszához. Az utánunk második hajóval érkező idegenvezetőnk közölte a hírt, hogy az ő hajója volt az utolsó, többet nem engedtek el a nagy hullámok miatt, a barlang aznapra bezárt. Máris más szemmel tekintettünk a kanyarokban száguldó sofőrünkre.

Itt is várni kellett kicsit amíg a több hajóra oszlott csapatunk összeverődik – közben a pofátlan majmok szaglásztak körülöttünk és nézték mit lehet ellopni.

Egy rövid úton átgyalogoltunk a dszungelen az evezős hajókig, ahol kaptunk sisakot a már rajtunk levő mentőmellény mellé, majd elindultunk be a barlangba.

Ha jól emlékszem ez a világ leghosszabb föld alatti folyója, persze végig nem lehet rajta menni, de a bejárható rész is nagyon szép, még úgy is, hogy Magyarországon azért elég szépen el vagyunk látva csodálatos formációkkal teli karsztbarlangokkal. A fiúk az elején kicsit aggódtak a sötét miatt, de hamar feloldódtak és jókat derültek a denevéreken és csónaksofőrünk vicces kommentárjain és a szikláknak adott különböző neveken.

A barlang után egy kissé félelmetesbe hajló hajóutunk volt vissza a partra, a hullámok tényleg igen nagyok voltak, egyszer be is csapott az egyik rendesen a hajóba, alig győzték lapátolni szegény kapitányék a vizet.

Mindenesetre szerencsésen visszaértünk a partra, ahol már várt minket a közös svédasztalos turistamenü vak zenészekkel.

Ebéd után kicsit még pihentünk a parton, majd következett ismét két órányi buszozás vissza a városba – szerencsére sokkal szelídebben vezetve, így útközben nézegethettük a tájat és a vidéki élet nyugalommal kevert reménytelenségét.

Összességében a földalatti folyó érdekes volt és jó élmény, de nem lesz életem túrája: kissé túl is volt árazva és a szervezett turistáskodás mindig nyűg – de kár lett volna kihagyni, de ha most tervezném az utunkat Palawanra két nap városi tartózkodással, akkor szerintem nem ezt a programot választanánk. Négy napban viszont kötelező program. 🙂

Délután öt körül értünk vissza a szállodába, ahonnan nemsokára indultunk búcsúvacsoránkra a város legjobb éttermébe.