Ma mikor Xiao megjött, még reggeliztünk. Barni préselte magába bőszen a mangót! 🙂

Aztán a reggeli után felöltöztettem, megkapta a sapkáját, meg a játékait, az ayi felkapta, és elmentek ketten játszani. A szívem majd megszakadt, annyira megszoktam már, hogy mindig velem van, de ezt is kicsit szoknia kell, úgyhogy búcsút intettünk egymásnak. Aztán magamra maradtam, mert Peti is ment be az irodába. Elindultam sétálni egyet, meg vettem egy kis friss vágott virágot, mert a lótuszvirág mint kiderült, elég kényes és már elfonnyadt. 🙁

A sétából visszatérve még mindig üres volt a lakás, ezért lefőztem egy kávét, és az erkélyen a napsütésben sütkérezve elfogyasztottam. A kávéfőzőért ezúton is óriási hála, és köszönet pollenéknak! A hostel amiben laktatok, tündéri! Hétvégén jártunk arra, és nagyon szép, hangulatos hely, valamint a környék is nagyon jó! Nekünk legalábbis tetszett!!! 🙂

Aztán olvasgattam kicsit, vasaltam, stb. Végig hiányérzetem volt, és bár tudtam hogy Barni jó kezekben van, azért izgultam érte. Pedig mikor játszótéren láttam ayi-val gyerekeket az mindig nagyon megnyugtató volt, ugyanis fél méternél messzebb nem hagyták maguktól a lurkókat. A legrosszabb az egészben, hogy meg se tudom kérdezni Barnust hogy hol voltak, mit csináltak, mert még nem tudja elmondani. Az ayi-t meg még nem értem, hiába is mondja. Peti sem érti teljesen mit mond, mert annyira gyorsan beszél. 🙂 Majd csak beleszokunk!

Aztán egyszer csak hallom Barni hangját az ajtóból. Rohanok, és már nyitom is, ő meg rohan befelé! Isteni érzés. Persze nem miattam siet így, rohan máris a konyhaszekrényhez, és pakolja ki az edényeket, fagyis kanalat, fakanalat, és már “főz” is! Az ayi sem vesztegeti az idejét, rögtön munkához lát, a konyhát veszi kezei alá, és már takarít is. Furcsa. Nagyon furcsa. Meg lehet szokni, persze, és máris előfordul velem hogy nem törlöm le a port, mert másnap úgyis jön, és megcsinálja, de azért nem ez az általános, csak lassan nem lesz mit takarítani a lakásban. Az ablakokat kivéve, amiket én már a beköltözés után megcsináltam, de csak belülről, ugyanis kívülről nem érem el őket…

Szóval feljöttek fél 12-kor, ebédeltünk, aztán Barni már ment is aludni. Most mit csináljak? Hisz volt már délelőtt kb. ugyanannyi időm, mint ami most itt van nekem, amíg Barni alszik. Azzal a kivétellel, hogy most nem tudok lemenni sétálni, mert nem hagyom egyedül a lakásban Barnabást, akkor sem ha épp alszik.

Megvolt hát az első kaland egyedül, bár nem igazán kalandoztam semerre a virágbolton kívül, azért merem így nevezni, mert már az is az volt hogy Bani nem volt itt velem. Ez azért mégsem olyan mintha a nagyikra bíztam volna.