Szerdán még délelőtt együtt volt a család, és a parkban játszottunk délelőtt. Délután aztán útra keltem Barnival, Peti meg az irodába kerekezett.

Baba-mama klub volt, most Orsiékhoz mentünk. Barnabás az ajtón belépve legörbült szájjal fordult vissza, de rövidesen feloldódott, és uralma alá vette a babakonyhát. Mással nem is foglalkozott nagyon, pedig a lányok, Liza és Panni össze-vissza csatangoltak a szobában, ugráltak, hemperegtek a kanapén. Én megkértem Orsit hogy kérdezzen rá a kínai tanáránál, eljönne-e hozzánk is, mert az itteni nyelviskolában elég magasak az árak. Remélem hogy el tud vállalni majd minket, mert már el kéne kezdeni lassan a tanulást. Beszélgettünk még az ayikról, és hogy ki hogy bírja az itteni életet, és mikor megy haza a nyáron. Érdekes sztorik hangzottak el. Például Eszternek akkor derült ki hogy hova viszi az ayi Lizát játszani, mikor elmentek hétvégén a parkba. Egy legyezővel táncoló hölgy egyszercsak odarohant hozzájuk, és köszönt: Ni hao Liza!!! felkiátással. A kislányt már mindenki ismeri a parkban, csak a szüleit nem. Vannak egyébként olyan családok, akik nagyon szívesen ráhagyják a gyereküket az ayira hosszabb időre is. Orsi mesélte, hogy van egy ismerős család a lakóparkjukban, akik egyszer, mikor összefutottak, mesélték Orsinak, hogy most egy hónapig nem tud játszani Panni a kislányukkal, mert az ayi hazautazott vidékre, és a gyerek ment vele. Körülbelül egy hónapra. Persze biztos van ahol ez a megszokott. Orsinak az ayija csak Pannival foglalkozik, és főz, takarítást nem vállal, mert valami pedagógus volt. Erre én megkérdeztem Orsit hogy az ablakokat például hogy mossa le kívülról, mert  az óriási üvegfelületeken általában csak egy kissebb rész nyitható, és onnan nem lehet elérni a távolabbi részeket. Erre azt mesélte, hogy náluk lehet rendelni ablakmosást 200Y-ért. Egyszercsak megjelent egy nő egy vödörrel. Kimászott a pici nyitható ablakrészen, ráállt a 10cm széles párkányra, egy kézzel kapaszkodott, a másikkal meg mosta az ablakot. Mindezt a 9. emeleten. Az ablak nagyon szép tiszta lett, de én biztos nem másztam volna ki oda, akármennyit fizetnek.

Szóval ilyen témákról ment a csevegés, én meg csak hüledeztem, álmélkodtam. Este f8 körül értünk haza, aztán vacsora, és irány az ágy! Másnap még nagyobb társasággal találkoztunk. Ildikóval, Jázminnal és Bencével, ráadásképp újfent csatlakozott hozzánk Eszter és Orsi a gyerekekkel. Pudongon maradtunk, Ildikó volt az idegenvezető. Egy lakóparkot jártunk körbe. A lakóházak 50 emeletesek, a lakóparkon belül van fehér homokkal beszórt mesterséges strand, tennisz-pálya, uszoda, bár, masszázs-szalon, étterem, park és egy nagyon klassz játszótér is, ahol a gyerekek 1-1,5 órát játszottak. Barni már teljesen önállóan mászik fel, és csúszik le a csúszdán, és persze nagyon imádja. A játszótér után egy közeli pékségbe mentünk, aminek Nancy’s bakery a neve. Vannak nagyon szép kenyerek, péksütemények, és jó fajta sajtok.  A tulajdonosnő külföldihez ment férjhez, Brazíliába költözött, majd mikor elvált, visszajött, és megcsinálta ezt a kis üzletet. A helyiség nagyon szépen van berendezve, brazil stílusban, fa padlóborítás és asztalok, kellemes világítás, klassz képek a falon. Meleg ételeket is felszolgálnak, ezért itt ebédelt a csapat. Finom sajttal sonkával töltött palacsinta, pikáns marharagu rizzsel, és lasange volt a menü. Jót ettünk, aztán hazaszállítottuk a fáradt manókat. Jó nap volt, Barnabás ötig aludt. 😀

Jövő hétre meghívtam a lányokat hozzánk, hogy mi legyünk a baba-mama klub legújabb helyszíne, és kapott Barni egy meghívót is Bence 3. születésnapjára, jövő hét szombatra.

Tegnap este volt szerencsém áldozni a hajvágás oltárán, egy magyar lány ma hazautazott, és hogy otthon a kedvesének szép legyen, megigazítottam a haját. Teljes volt a siker! Kéne ilyen minden héten. Az egyetlen fájdalom csak az, hogy hazament. Ha maradt volna, azt hiszem, egy állandó kuncsaftom biztos lenne, de majd biztos lesznek más vállalkozó kedvű emberek is, mert ha nem, akkor a fiúk lesznek kopaszok! 🙂