Figyelem – ez a bejegyzés regényes és hosszú, valamint sok benne a pisi. Akinek nem tetszik, olvasson helyette Story magazint vagy klasszikus irodalmat!

Barninak már minden másodiknap a Bilikönyv az esti meséje, és nappal is legalább 3-4x kéri, hogy olvassuk el neki. Ki kell használni, hogy most pont ebben a bili-pisi-kaki érdeklődési körben mozog, így hát elkezdtük leszoktatni a pelenkáról.
Persze ez nem megy olyan könnyen- van már, hogy mutatja a bilit pisilés előtt, vagy hogy napközben percekig ücsörög rajta, sikerrel, vagy anélkül, mindegy is, egyelőre lényeg, hogy a motiváció meglegyen. Vannak azonban egészen balul sikerült kísérletek is, ez a bejegyzés szóljon most egy ilyenről.

Ma délután amíg Barni aludt, elmentem végre masszíroztatni, és ez olyan jól sikerült, hogy délután Andit is beirattuk egy alkalomra. A terv az volt, hogy Barnival elkísérjük a bevált masszázsszalonig (az utcánk másik végén van vagy 15 szalon, a kétharmada masszázs, a maradék kissé gyanús…), utána leadjuk Anyát gondos kezekbe (erről mindjárt ír ő külön…), mi meg hazasétálunk. Így is lett, a jó időre (31 fok, tűző napsütés) való tekintettel Barni kapott egy frissen (tegnap) vásárolt kis alsógatyát, egy rövidgatyeszt és egy vékony pólót pelus nélkül – plusz a biztonság kedvéért beraktunk a babakocsi aljába egy pelenkát és egy tartalék ruhakészletet.
Odafele – természetesen – nem történt semmi gond. Az út felét Barni végignézelődte a kocsiból, a többi részen pedig szaladt. Aztán elbúcsúztunk Anditól és indultunk hazafele. Vettünk egy ananászt (pucolva) és egy érdekes dinnyét egy zöldségesnél, majd – mivel nem volt kedvünk végigsétálni az utcánkon végig, beálltunk a buszmegállóba, hogy majd a HuaMu 1-es járattal kicsit rövidítünk az úton. És csak vártunk és vártunk, és vártunk – de a busz negyed óra múlva sem jött. Barni közben persze csodálta az autós-biciklis forgalmat, összehaverokdott az útszéli autómosóban dolgozó srácokkal, majd amikor ezt is megunta, fel-le mászkált a babakocsira, és mondogatta a betűket a babakocsi típusjelzéséről. Már mindet ismeri.
Aztán egyszer csak az egyik alkalommal, mikor lemászott a kocsiról, ott maradt a helyén egy nagy tócsa. Semmi gond – gondoltam – még jó, hogy vízhatlan anyagból van a kocsi. Letörölgettem, közben megvizsgáltam Barnit, érdekes módon csak az alsógatyája lett vizes, a nadrágja nem – biztos a lábán csorgott a pisi. Épp nekiláttam előkotorni a tartalék alsógatyát , mikor Barni ismét felmászott a kocsira, és odateremtett egy újabb tócsát. Itt picit mérges voltam már, mert direkt megkértem, hogy legközelebb szóljon, és nem is baj, ha nem szól, de legalább ne direkt a kocsira pisiljen. Ráadásul most már a gatyája is nedves lett.
Letörölgettem újfent, és épp elkezdtem volna átöltöztetni Barnit, mikor persze, mikor máskor, befordult a busz a sarkon. Barni ölbe, babkocsi a hónom alá, fel a buszra.
Fent rendezem soraim, Barni ölben, úgy döntök nem csak két megállót megyek, mert akkor alif nyertem valamit a buszozással, hanem hármat. Ellenben a harmadik megálló egy kanyar miatt persze jó messze volt, kb 10 percre gyalog otthonról. Leszálláskor már éreztem, hogy Barni koma egy kisebb foltot az én nadrágomra is kipakolt – ezt a nadrágom fantasztikus Omni-Dry anyagának köszönhetően egészen addig nem is éreztem, amíg nem mozdultam meg a leszálláshoz. Na jó, akkor most elég volt, irány haza, meleg van úgyis, Barni nem fázik meg, majd otthon átruházom.
Hazaértünk, cipő le, be az ajtón, kipakolom a babakocsiból a cuccokat, Barni elszalad. Kicsivel később arra leszek figyelmes, hogy amerre jár, nedvességfoltok maradnak utána a parkettán. Visszakövetem a nyomokat, a konyhában ott egy szép kis tócsa pisi, amit a zoknijával szétghordott a fiatalmeber. Na elég lesz ebből, te ördög kölke, most már nem menekülsz, irány a fürdő! Még jó, hogy kőre pisiltél!
Fürdőszoba, csurom pisis ruhák le, Barni a kádba, zuhany, hiszti. Törölközés, irány a babaszoba. Lerakom a földre, amíg előszedem a váltás ruhát – közben Barni egy apróbb pisifoltot ereszt ki a szőnyeg közepére. Hát ebből a gyerekből sose fogy ki a folyadék???
Nem baj, Apa türelmes. Átöltözünk, ennyi pisi után már biztos nem lesz gond, marad az alsógatya, nem kell pelus. Átöltözünk, jó a kedvünk, felmossuk az előszobát (a nedves kis pisifoltok a zokniról ugyebár…) irány a nappaliba játszani és kekszet majszolni.
Vágás, 5 perccel később. Barni a bili mellett áll a TV előtt a parkettán és egy emberes méretű tócsát ereszt ki épp a lábai közé, keresztül a frissen cserélt alsógatyán. Jaj, most öltözhetünk át megint, fiam! Nem baj, legalább voltál annyira ügyes, hogy ne pisild össze a zoknid! Felkapom, levesszük a zoknit, kimegyünk a konyhába rongyért.
Vissza a szobába, elkezdem feltötölni, mondom neki, hogy ne mozduljon amíg törölgetek. Barnabás természetesen szaladni kezd, és azon nyomban belelép a pisitócsába, piruettezik egyet, majd hasra esik bele a pisibe és sírni kezd.
Fürdőszoba, csurom pisis ruhák le, Barni a kádba, zuhany, hiszti. Törölközés, irány a babaszoba. Tiszta ruha és pelenka elő, Barnira fel. Elmondtam neki, hogy nagyon ügyes volt, de ehhez sok sok türelem kell, mert nem fog elsőre tökéletesen menni. Hát ennyi volt a mai bilitréning története.