Ma erről a kártyáról lesz szó (a fényképről köszönöm nem kérnék megjegyzést). Elkészültének folyamata kitűnő mintapéldája a kínai ügyintézésnek.
Az egész sztori valamikor március elején kezdődik, tehát cirka 70 napja:
Március 10:
Megkaptam a kártyaigényléshez szükséges adatlapot. Kitöltöttem, aláirattam az itteni főnökömmel, majd leadtam volna a recepción – de szóltak, hogy le kell mellé adni fényképet is, illetve egy munkaviszony igazolást. Mondtam, hogy hozom, amint tudom, de az igazolást be kell kérnem Budapestről, és az időbe telik
Március 21:
Megjött az igazolás. Elballagtam a recepcióra és leadtam a papirokat – erre szóltak, hogy ja, hát a fényképet azt elektronikusan kérik. Pedig kivételesen annyira jó kép készült rólam (nem úgy, mint ami végül a kártyára került)! Nem baj, a papirokat átveszik, a képet majd küldjem el egy megadott e-mail címre. Adnak egy leírást arról, milyen képet kell küldeni (öltözék, háttér, kiegészítő adatok, stb.)
Március 23:
Végre akadt időm fényképezkedni otthon, azon nyomban el is küldtem a megadott címre.
Március 24:
Egy automata választ kaptam a küldött e-mailre. Nem igazán jön át, milyen hiányosságot észleltek. Próbálok kommunikálni az ügyintézővel emailben – angolul – sikertelenül.
Március 25:
2-3 kínai levélváltás után kiderült, mi a baj – nem adtam meg a címet, ahova a kártyát kéne postázni. Mivel fogalmam sincs, milyen címre gondolnak (lakás, saját iroda, ügyfél iroda), pontosítást kérek.
Március 26:
A pontosítási kérésre javasolnak egy címet, Jinke Lu, na mondom, jó az ez az utca, akkor ezek szerint az ügyfél címe kellett, visszaigazolom, hogy OK. Jelzik, hogy küldik a kártyát, amint elkészül
Március 27 – Április 15
Először naponta, később már csak hetente érdeklődök a recepción, merre jár a kártyám. Nem tudják. Egyéb megoldás hiányában minden alkalommal amikor belátogatok a site-ra, kérek egy visitor kártyát, és fel kel hívnom valakit, hogy beengedjen, kísérgessen, kiengedjem. Nem túl kényelmes.
Április 15
Ma másik recepciós volt, a szokásos beteg. Bepróbálkozok a kártyatémával. Fejrázás helyett az alábbi történik: Ad egy átmeneti kártyát, ami feljogosít az ajtónyitásra és nem kell visszaadni a nap végén, valamint felhívja a security központot, mi van a kártyámmal. Kiderült, hogy a kártyám egy másik site-ra került. Hogy miért? A mi irodánk a Jinke Lu – Zuchongzhi Lu sarkán van, de a címe Zuchongzhi Lu. A Jinke Lu-n van egy másik HP site két sarokkal lejjebb, és én erre a címre bólintottam rá. Na ezt én nem tudtam. Ma mehetek a kártyámért. El se hiszem. Mennyit számít a jó munkaerő! (azért jegyezzük meg, a másik recepciós is kedves volt végig, csak nem túl hatékony :))
Elmegyek a kártyámért. Kérdik HP alkalmazott vagyok-e. Mondom, hogy nem, szerződéses bedolgozó. Keresik a kártyát de nem találják. Átnézi a teljes csomagot. Megvan – csak épp HP-s alkalmazotti kártya készült (más a színe). Közlik, hogy ezt nem adhatják oda.
Kérdem mi a teendő. Kezembe nyomják az igénylőlapot, hogy igényeljek újat. Kérdezem, hogy akkor minden csatolmányt, igazolást fényképet újra le kell adnom? Hiszen már egyszer leadtam. Igen, le kell adni, tehát vissza a startvonalra. De jó. Még jó, hogy mindenből van elektronikus másolatom, csak a helyi főnöktől kell újra aláírást kérnem, illetve újra kibogoznom a kínai nyelvű igénylőlapon, mit hova kell írni.
Április 22
Megvan az aláírás, újra leadom az igénylést, ezúttal a jó postázási címmel, külön nagy betűkkel kiemelve. Visszajeleznek, hogy OK egy héten belül itt kell lennie.
Eltelik egy hét… nincs kártya
Eltelik két hét… nincs kártya
Eltelik három hét … nincs kártya
Május 13
Megunom, megkérem, hogy telefonáljon rájuk, hol a kártyám. Erre a kezembe nyom egy telefonszámot. Szuper. Felhívom. Közlik, hogy ja, hát a kártya itt van a Jinke Lu-n, nem tudták, hogy postázni kell. Menjek át érte. Mivel vége a munkanapnak és péntek van, gondoltam majd hétfőn ezzel kezdem.
Május 16
Így is lett. Elrohantam reggel a kártyáért. Előkeresték, itt van. Ja, de ezt most nekem nem adhatják oda, mert nem itt adtam le az igénylést, hanem a mi épületünkben. BASSZUS, AKKOR MIÉRT HÍVTATOK IDE? Délutánra átküldik a kártyát hozzánk, négyig ott kell lennie. Átmegyek az épületünkbe, bemennék – de nem tudok, mert lejárt az átmeneti kártyám. Micsoda időzítés! Akkor csak egy napot kell kibírnom úgy, hogy még a WC-re menéshez is kölcsön kell kérnem egy kártyát.
Délután 5: odamegyek a recepcióhoz. Megkérdem: megjött a kártyám? Az ígérték délután átküldik. Fejrázás, nem jött meg. Megkérdem, hogy ebben egészen biztos-e. Kiynitja a fiókot (ötkor ez már nehéz munkának számít ám!), jééé, ott a kártyám!
Kérném, de mondja, hogy ma már nem tudja odaadni, mert hiszen még nem regisztrált hozzá mágneskártyát. Itt van a nap vége, ráér holnap? Mondom, hogy így két hónap után nekem már oly mindegy. 🙂
Május 17
Kézhez kapom a belépőkártyám. Kimondhatatlan a boldogság.
Pénteken megyek a bevándorlási hivatalba érdeklődni a vízumügyintézés menetéről. Még két hét, mire lejár, és elvileg pontos listám van a szükséges dokumentumokról, de a fenti tapasztalatok alapján nem lehet elég korán elkezdeni :-S