Kicsit körüljárom, hogyan lehet tájékozódni ebben a városban, mert gondolom ez a téma sokakat érdekel.
Tételezzük fel , hogy nincs se számottevő helyismeretem és nyelvismeretem sem – azaz nem beszélek egy szót se kínaiul – hogyan oldjam meg, hogy ne tévedjek el, illetve hogyan találjam meg a helyes utat, ha eltévedtem?

Ez egy több részes sorozat lesz, a következő részekben praktikusabb információk lesznek, az alábbiak szerint:

2. rész- tájékozódás a föld fölött, az utcai táblák használata
3. rész – tájékozódás a föld alatt, a metró használata
4. rész – tájékozódás az interneten – hasznos weboldalak és módszerek az utad megtalálásához.

Kezdjük azonban az általános tippekkel:

1.Térkép

Ez működik, csak legyen nálad egy angol nyelvű térkép. És legyen friss. A 2008-as térképem hiába hoztam magammal, dobhattam ki a kukába, mert azóta épült 5 új metróvonal.  Szerencsére legalább az utcák a belvárosban nem szoktak változni, de külsőbb részeken simán eltűnnek kisebb városrészek pár év alatt, átadva helyüket egy gyorsforgalmi útnak, vagy felhőkarcolónak. Az utcanevek ki vannak írva mindenhol angolul, ezért viszonylag könnyű egy jó térképpel tájékozódni. Persze némi európai városokban szerzett rutin nem árt.

2. Tájékozódás a környezet alapján, avagy “majd csak odajutok valahogy”

Persze, ez a módszer is működhet. A megfelelő háttérinformációkkal felvértezve az ember tudja, mik a főbb utak, hol van a folyó a városban, és hasonló alaptémákat. Mégis azt kell hogy mondjam, hogy ez a módszer itt kevésbé hatékony.

Egyszerűen azért, mert mások a dimenziók, mások a méretek. Hiába tudom, merre van a folyó, lehetek tőle 2 vagy 20 kilométerre. Hiába látom Lujiazui nagy felhőkarcolóit, egy 400-500 méteres épület még egészen távolról is közelinek tűnik, főleg, ha az ember szeme nincs hozzászokva az ekkora épületekhez (egyik első látogatásom során sétáltam már felé úgy fél órán át, hogy végig azt hittem, mindjárt odaérek…) Az utcatáblázás hiába példás, a kerület neve, ahol jársz, sehol nincs kiírva. És ha egy sarkon rosszfele indulsz, simán 15-20 percet sétálsz a rossz irányba, mire rájössz, mit rontottál el.

És ha rájössz, hogy, “ja, alapvetően itt vagyok egy metrómegállónyira a céltól!”, akkor is javasolnám, hogy inkább szállj fel a metróra arra az egy megállóra, ha már lejártad a lábad. Az átlagos távolság két megálló között másfél kilométer körül van.

3. Segítségkérés az utcán

A nálam szociálisabb beállítottságúak valószínüleg relatív hamar erre a megoldásra vetemednek. Nem feltétlenül jár sikerrel. Még nem is a nyelvi problémák miatt – a fiatalok többsége már úgy-ahogy beszél angolul (persze ha te nem beszélsz angolul, akkor kár is próbálkozni ezzel :), de a válasz nem feltétlenül lesz hasznos. Ugyanis ha nem tudja, merre kell menni, azt nem feltétlenül mondja meg, hanem elküld valamerre, amerre szerinte menni kell.

Közös térképnézegetés? Felejtős, a kínaiak többsége nem tud térkép alapján tájékozódni. Mire kibogarássza, mi hol van a térképen, már talán magadtól is megtalálnád az adott helyet.

A mentőöv: Kérdezd meg, merre van a legközelebbi metrómegálló. Most már szinte mindenhol van maximum 30 percre egy megálló, és a metróban már relatív könnyű tájékozódni. Erről bővebben a sorozat harmadik részében írok majd.  

4.Taxi

Ez a biztos megoldás végső elkeseredés esetén. Ints le egy taxit, ülj be, mutasd meg a címet, ahova menni akarsz (persze a cím legyen kínai karakterekkel leírva, különben a hajadra kenheted, a taxisok többsége nem fogja tudni elolvasni), a taxis pedig jó eséllyel tudni fogja, hova kell menni. Nem túl olcsó megoldás, de ugye az idő pénz, és néha jobb azt a pár yuan-t elkölteni a taxira, mint bolyongani egy órán át. Legalább a szállásod címe mindig legyen nálad kínai karakterekkel leírva, pont ilyen esetekre.