Az a szomorú helyzet, hogy egy jövő heti szállítási határidő miatt sikerült összegyűjtenem a szokásos 40 helyett 51 munkaórát péntek estig, és még hétvégén is dolgoznom kell egy kicst. De Andi megkért, hogy szombaton menjünk el a babaruhapiacra, mert Barninak még kell pár gönc – persze, mondtam, hogy ennyi belefér – aztán egész komplett kis háromfelvonásos bevásárlás kerekedett belőle. Hogy miért kivásárlókörút, és miért nem bevásárlókörút? Aki végigolvassa, megtudja!

1. felvonás – Qipu market

A fő cél a gyerekruha piac volt, de mivel Andinak is kellett pár ruhadarab, ezért úgy döntöttünk, hogy ha a 929-es busz jön hamarabb és nem az 581/451-es, akkor a Qipu market-re megyünk (felnőttruha-piac), mert ott még úgyse voltunk. És a 929-es jött.

Még csak kívülről voltam itt, be sose mentem. Az a hír kering róla, hogy mindig tömeg van, de olcsók és jók a ruhák.Nos, lehet, hogy csak szerencsénk volt, lehet, hogy csak korán értünk oda, de alig volt bent valaki. Cserébe kevés volt a jó ruha és drágák is voltak.Barnit egy boltban megrohamozta fél tucat kínai tinicsaj és fogdosni meg simogatni akarták, persze nem annyira volt ínyére a dolog.

Nekünk is kijutott a jóból, ránk tapadt egy kínai nő és vagy 10 percen keresztül győzködött, hogy menjünk le vele az alagsori boltjához, mert itt fönt úgyse kapunk olyat, ami nekünk kell. Nem volt egy jó vásárlós élmény, meg is untam hamar és kértem Andit, hogy menjünk, hiába nem vettünk semmit.

Ezt követően a környező utcákban csavarogtunk, ez afféle igazi régi Shanghai-maradvány, szűk kis büdös utcácskák, tele boltokkal, zajjal és élettel. Barni kapott egy mantou-t (gőzölt zsömle) 5 jiao-ért (fél yuan), és azt falatozta a nyakamban ülve. Andi néha oda-odacsábult pár ruhabolthoz, de végül nem vettünk semmit, aztán miután kis tájékozódási probléma után átverekedtük magunkat a vas- és szerelvényboltok utcáján,  kedvetlenül felszálltunk a buszra, ami a gyerekruhapiacra visz.

2. felvonás – Neon Plaza

Ez nem más, mint a gyerekruhapiac, amit már jól ismerünk. Nekem nem sok kedvem volt itt lófrálni, mert folyton a fejemben volt, hogy dolgozni kéne, de igyekeztem türelemmel bírni – Andi pedig igazán kitett magáért is próbált gyorsan a végére járni a dolgoknak. Végül szereztünk három gatyát Barninak, mert úgy nő, mint a gomba. Kerestünk volna pólót és sapkát is, de nem volt már hozzá türelmünk, nem is volt jó áru olcsón, és a hasam is görcsölt, mert már 3 órája nem ettem – elkövettem azt a hibát, hogy vészbanán nélkül indultam útnak.

Gondolkoztunk, hogy beülünk a múltkor kipróbált kis étterembe, ahol van xiaolongbao, de inkább felszálltun ka buszra, úgy gondoltuk, majd a lakásunk melletti utcában eszünk a huiknál (arab kínaiak) tésztát.

Jó döntés volt, mert a buszvezető cirka 15 perc alatt hazarepített minket, a rendelt tésztaleves és a hagymás-marhahúsos tészta pedig szokás szerint isteni volt, a lanzhou-i tésztakifőzdékben sose lehet csalódni. Majd erről még írunk egyszer, de minden idelátogatónak kötelező program. Van vagy 60 féle tésztaétel / leves, és kb 30 féle egyéb kaja, mindig frissen, keveseb mint 5 perc alatt, és ketten (+Barni) jól lehet lakni 6-800 forintból. Imádjuk. Jólesett utána délután a pihenés,meg a munka, volt skype a családdal, és sikerült megvenni a repjegyet Robiéknak, jönnek augusztusban :)))

3. felvonás – Tangqiao plaza

A késői pihenő miatt Barni csak öt körül kelt, de úgy voltunk vele, hogy még elmegyünk a közeli -eddig felderítetlen- plázába , hátha találunk végre Andinak is valamit. Csak 3 buszmegálló, tehát tényleg hamar ott lehet lenni. Így is lett, mire odaértünk, pont rendesen rákezdett az eső – mert ma végre/sajnos – ízlés szerint visszatértünk a 25 fok alatti hőmérséklet-tartományba.

Ez a pláza is olyan, mint az összes többi, csak mivel nincs annyira frekventált helyen, nincs akkora tömeg – ez jó. Miközben keresgéltünk Andinak ruhát, vettünk nekem két pólót és majdnem egy nadrágot is. Mikor fizetés után kimentünk, akkor vettük észre, hogy hiányzik Andi pulóverje, ami a válltáskájára volt dobva, valahol elhagyhattuk (vagy ellopták?) Oda-vissza bejártuk a korábbi nyomainkat, de nem találtuk sehol.

Andi persze nagyon kedvetlen lett, amit meg is értek, mert nekem is van egy ugyanilyen bicajos merino gyapjú pulcsim, és az egyik legjobb dolog a világon, meg nem is volt olcsó.  Próbáltam azért némi viccelődéssel derűsíteni kedvét, miszerint kevesen mondhatják el magukról, hogy elmennek ruhát vásárolni, és kevesebb ruhával térnek haza, mint amennyivel indultak és ezekl szerint mi most nem is bevásárolni jöttünk, hanem kivásárolni – de nem volt vevő a poénjaimra. Így tehát a vigasztalás fizikai útját választottuk, és lementünk az alagsori étkezdékhez, hogy kiegyük magunkból a bánatot.

Beültünk egy jiaozi-t felszolgáló kis helyre, rendeltünk 3x6db töltött batyut (sertéshusis / káposztás / gombás) és befaltuk – Barni nagyon úri módon mártogatta a batyukat a fokhagymás szójaszószba! Ezután átültünk a mellettünk levő étkezdébe és ettünk két adag shengjian-t, azaz főtt-pirított batyut, így már mindenki teljesen jóllakott. Barni itt már kicsit átcsapott malackodásba. Végül még zárásképp még egy bolttal arrébb mentünk és vettünk Andinak egy frissen facsart gyümölcslevet véletlenszerűen rábökve az itallapra (mint utólag kiderült, ez egy 4 gyümölcsös keverék volt), és egy babos-tejes teát, akármilyen furán is hangzik – persze mindkettőt Andinak.

Barni nagyon érdeklődött a szívószál használata iránt, így megkínáltuk a gyümölcslével. Először próbálta szívni, de nem jutott a szájáig el a lé, így -gondolta- akkor biztos fújni kell, így teli tüdőből belefújt a pohárba, afféle mini-vízerőművet hozva létre, aztán nézett nagy kerek szemekkel, hogy most mi történt, mi meg gurultunk a nevetéstől 🙂 Második próbálkozásra más sikerült megtanulni a szívószál helyes használatát, így át is ruháztuk rá a gyümilevet, amit nagy élvezettel elfogyasztott, ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja:

Mikor befejeztük, gyorsan hazabuszoztunk, és letettük Barnit aludni, mert már este kilenc volt. Most meg itt heverek a kanapén, benyomtam egy tál waxberry-t (erről bővebben holnap), és munka helyett blogot írok – tessék értékelni!

Ja, és majdnem elfelejetettem, szerdáig biztosan lesz mindennap egy új bejegyzés! 🙂