Törik a hajam! Jó, lássuk csak, levágom a törött végeket egyesével, szép sorban. De minden nap találok újat amit le kell vágni. Igazából nem nagyon látom át, de mégis hetekig próbálkozom a törött hajvégek végleges eltüntetésével, gondolom majd ha hazamegyünk, úgyis megigazítja a fodrászom.

Aztán a terv nem válik be, mert mindig akad egy szemem elé tévedő, kóválygó hajszál, szétálló, seprű végekkel. így születik meg a terv: el kell menni fodrászhoz. Itt és most, nincs mese. De hova?

Kínában négy fajtája van a fodrászatoknak:

-Kupi, fodrászatnak álcázva

-Lepattant kis lyuk, ez valószínűleg a nagyon olcsó fodrászat

-Óriási “szakszervezeti” fodrászatok, rengeteg alkalmazottal: fodrászok, hajmosók, ajtónállók, recepciós

-Kissebb, “exkluzívabb” fodrászatok. Itt kb. “csak” 5-6 fodrász dolgozik.

Utóbbi kettő között természetesen vannak drágább, illetve átlagos árkategóriájú fodrászatok. Attól függ minden, hogy épp ki vágja a hajad, mert, mint mindenhol, itt is van ranglétra. Persze ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ha többet fizetsz, jobban vágják le a hajad.

Az utcánkban az utóbbi két fodrászat típus megtalálható, de én ódzkodom a tömegtermeléstől, úgyhogy a kissebb fodrászatot választottam. Mikor Peti elé mentünk a metróhoz egyik este, akkor megkérdeztem az árakat. Volt 58, 88, és 158 Y-es hajvágás. Na, gondoltam, akkor hazamegyünk, lerakjuk Barnit aludni, én meg visszajövök.

Így is történt. Mikor odaértem az előzőleg (egy órával azelőtt) üres üzlet tele volt kuncsaftokkal. Na itt picit megijedtem, de azért bementem. Mutattam mit szeretnék, mondták, hogy rendben. Leültettek egy székbe, majd az egyik fodrászfiú hozott sampont, egy kis kémcső szerű műanyag flakonban vizet, és két kis alakú törölközőt.

A törölközökkel beterítette a vállam, és a mellkasom, majd elkezdte a fejemre locsolni a vizet, közben a másik kezével a sampont habosította a fejem búbján. Láttam már máskor is, hogy így mosnak hajat, szóval erre fel voltam készülve. Furcsa mód nem csorgott az arcomba a víz, és kellemes fejmasszázst is kaptam. 🙂 Kb. fél óra hajmosás után öblítettük le a sampont a hajamról. A hajmosóban nem ülnek, inkább fekszenek, egész más mint otthon. Aztán az alapos öblítés után körbetekerik a fejed egy törölközővel. Ekkor jön az, ami sehol máshol: A srác fülpiszkálót hoz, leül, és közelít a fülemhez. Én kérdőn nézek rá, mire leteszi. (hál’ isten!) Aztán láttam hogy másnak kitisztítják a fülét, de én mosom az enyémet, úgyhogy passzolok. 🙂

Kapok egy Marie Claire magazint nézegetés céljából. Mást nem is tudnék vele kezdeni, mert kínaiul van. 🙂 Hoznak teát. Majd a tükörből végignézem, amint öten tanakodnak. Odahoznak egy árlistát, és az 58Y-es árra mutatva kérdőn néznek rám. Vállat vonok, nekem mindegy, csak vágja valaki. (Gondolom azon folyt a tanakodás ki vágja a hajam, és mindig a legkissebbé a “piszkos” munka, vigye el ő a balhét, ha nem tetszik. )

Odaül mögém a hajmosófiú. Ráterít a vállamra egy törölközőt, és masszírozni kezd. Vállak, nyak, kar, kézfej, újjak. Mikor végez, váltja egy másik fiú (Mr. Music feiratú pólóban), és kérdi mit szeretnék. Mondom hogy még össze lehessen fogni, és mutatom a kívánt hosszt. Bólint, beterít a hajvágókendővel. Ráfúj a hajamra valamit. A permet szaga az itthoni ablakmosó folyadékra emlékeztet, de sebaj!

A srác nagyon ügyes volt, gyors, precíz, nem ritkította agyon a hajamat, és végig figyelt, hogy mik a reakcióim. Nem tudom ideges volt-e, de mindenesetre ha az is volt, nem látszott rajta.

A fodrászatokban legtöbbször a férfiak a fodrászok, lányt én még nem is láttam hajat vágni, de még mosni se nagyon, leginkább az ajtónálló szerepe jut nekik, be, illetve ki engedik a vendégeket.

A fiúk olyanok, mintha egy magazinfotózásra készülnének, belőtt haj, elegáns ruha. A megjelenésre nagyon figyelnek. Például ha nincs mellkasig kigombolva az ingük, az már nem is fodrász, ott már baj van. Az egyik fiún láttam szempillaspirált, és szemceruza nyomokat is.

Nem igazán lehet eldönteni hogy melyik nemhez vonzódnak, de persze mindegy is. A körmök sok helyen hosszúra hagyva, de abszolút tisztán tartva. A hajmosóknak gondolom a fejvakargatás miatt az összes körme hosszú, másoknak általában csak kézfejenként egy ujjon hosszú, legtöbbször a kisújjon. Ez már egész más okból (fülvakarás, és fülzsíreltávolítás céljából).
Szóval a hajvágás végeztével megszárította, és kivasalta a hajamat, megköszönte a lehetőséget, fizettem, és kaptam egy névjegykártyát. A srác neve Peter, találkozom még vele. 🙂