Írhatnék most a sárkánygyümölcsről, vagy a hétfői ünnepről, a sárkányhajó-fesztiválról, de mégsem ezekről lesz szó.

Történt ugyanis, hogy vasárnap elég nyűgösek voltunk mindketten Andival és sokat morogtunk egymásra. Az IKEA-ba készültünk délután Barninak játékokat venni, de lekéstük a lakóparki buszt, ezért az ilyenkor bevált úton indultunk el – felpattanunk egy buszra a sarkon és a Science & Technology múzeumnál szállunk át a kettes metróra – ez rövidebb és gyorsabb, mind lesétálni a hozzánk közelebb eső metrómegállóhoz.

Nem túl jó hangulatban leszálltunk a buszról – és át kell sétálni egy gyalogos sétányon a metróhoz, elindultunk arra…

Szép idő volt, kellemes napsütés, kék égbolt és viszonylag erős szél – ahogy az ilyenkor lenni szokott, a múzeum előtti teren az eget beborították a papírsárkányok. A felüljárón mindenféle árusok – köztük sárkányárus – úgy döntöttem, most nekem is kell venem egy sárkányt!

Nem volt túl szép a kínálat, de vettem egy egyszerű kis lila-ritikózöld-rózsaszín sárkánymintás darabot, és a legolcsóbb orsót hozzá – drága volt, 60Y együtt, de nem érdekelt, sárkányozni akartam, már régóta tervben volt, úgy éreztem eljött az idő. Barni is kapott egy műanyagpálcán fürtökben lógó lufikészletet, nagy örömmel lóbálta a levegőben ide-oda szaladva (ő amúgy sem volt rosszkedvű :))

A térre érve megvártuk az első erősebb szellőt, és felrepítettük a sárkányt. Ahogy felszállt a levegőbe, úgy illant el a rosszkedvünk is, és Barninak is nagyon tetszett a dolog. Hamarosan lezuhant, de a második reptetés még jobban sikerült – a landolás kevésbé, ugyanis a közeli szökőkútba esett a sárkány 🙂

Gondoltam akkor reptetek még egyet, hogy megszáradjon – ez a korábbiaknál is jobban sikerült, legalább 30-40m magasra felszállt a pici sárkány. Pár perc múlva elkezdtem szépen feltekerni az orsót, hogy indulhassunk megújult kedvvel az IKEA-ba. Már csak pár méterre volt, amikor Andi elkérte, hogy ő is hadd sárkányozzon picit.

Ekkor történt a baj – a vacak orsónak a tengelyére felcsavarodott a kötél és mivel én épp Barni után rohangáltam, nem tudtam segíteni, és a sárkány zuhanni kezdett a légárámlatokban, majd landolt a metrólejáró üvegépületének tetején, kb. 8-10 méter magasságban. Gondoltam nincs gond, majd lehúzzuk onnan, úgyis a földig ível a tető – csakhogy nem számoltunk azzal, hogy az üvegpaneleket tartó csavarokba teljesen beleakadt a zsinór.

Megfordult a fejemben, hogy felmászok érte, de ezt én se gondoltam komolyan. Némi elkeseredett próbálkozás után elvágtam a kötelet és otthagytuk szegény kis sárkányt az állomás tetején. Andinak tök rosszkedve lett, mondta is hogy menjünk vissza, vegyünk egy másik sárkányt – de én nem akartam, egyrészt nem lett volna tőle jobb kedvem, másrészt meg inkább úgy láttam jónak, hogy majd inkább másnap veszünk egy jót, jó áron, meg minek cipeljük át a sárkányt az egész városon.

Este rákattantam a taobao-ra, sárkányokat keresgélve, árakat elemezve – de nem akartam online vásárolni, az volt a terv, hogy inkább másnap reggel elmegyünk egy boltba és ott veszünk, hogy ne kelljen a postára várni, tudjunk egyből reptetni. Kinéztem, hogy a Yu garden környékén van több sárkánybolt is egy áruházban.

Gondolkoztam azon is, hogy kétzsinóros akrobata sárkányt vegyünk esetleg, de aztán úgy döntöttem, inkább törjünk a magasba és legyen hagyományos egyzsinóros, de abból egy jobb fajta. Majd ha megunom, akkor esetleg veszünk egy akrobatát trükközni.

Másnap reggel el is mentünk. Az első három bolt elég lehangoló volt, csak gagyi vagy közepesen jó, de csúnya darabok voltak, mint az utcai árusnál. Aztán kiérve az utcára az áruházból szerencsére belefutottunk egy boltba, ahol szép sárkányok is voltak kirakva – és rögtön egy katalógust tettek elénk.

Ki is választottam a nekem tetsző darabot – persze, hogy az egyik legdrágábbat, 150Y-t kértek érte. De amikor hoztak egy darabot megmutatni – érthetővé vált, nagyon jó volt a minősége és szép is volt. Gondoltam profi sárkányhoz profi orsó is kell, nehogy megint úgy járjunk, mint az előzővel. Sőt, akkor már vegyünk az régi orsóra is egy egyszerű kis sárkányt, hogy Andi/Barni is tudjon reptetni velem együtt – erre a készletre kezdtünk el alkudozni

15%-ot levinnem az árból. Gyakorlatilag a nagy sárkány és az orsó mellé ingyen kaptuk a kicsit. Itthon a neten leellenőriztem, jó vétel volt-e, és szerintem igen: a gyártó elég neves, Weifang városából, ahol az évenkénti sárkányreptető-bajnokságot tartják. (szóval a weifangi sárkány olyasmi, mint a gyulai kolbász :)) Ezen kívül paplanernyőket is gyártanak – ez azért megnyugtató, valószínüleg akkor értenek a repüléshez. 🙂 Közvetlenül a gyártótól Shandong tartományból 100Y-ért vásárolható ugyanez a sárkány, tehát alapvetően az ár sem volt rossz, ha a kiskereskedelmi árrést és a Shanghai-faktort (azaz hogy itt minden drágább, mint Kína más részein) is figyelembe vesszük. Az orsó is nagyon profi, ezzel nem lesz gond, ráadásul a zsinór is 200m-es – tehát innentől az én képességem adja a határt 🙂

Sajnos a próbarepülés az eső miatt hétfőn elmaradt, csak a szobában szereltem össze a szép színes sárkányom, de kedden délután végre elállt az eső – csak sajnos a szél is. Azért lementem a múzeum parkolójába, ahol már gyakorlatozott pár profi a gyönyörű hagyományos papírból és lécből készült madaras festésű sárkányokkal – vagy egyszerűbb de kevésbé szép műanyag darabokkal.

Felavattam a sárkányom, sajnos a szél nem volt elég hozzá, de egyszer-kétszer sikerült egész jól felszállnom vele. Aztán szóba elegyedtem egy bácsival, aki China Eastern Airlines kabátban reptette a sárkányát, mondta, hogy ilyen kis szélben kár is próbálkozni a nagyobb sárkányokkal, csak a max 1m körüliekkel lehet repülni, de azokkal is nagyon nehéz. Elmondta, hogy legközelebb nagyobb orsót vegyek, mert ez túl sokat kell tekerni (mondjuk szerintem ez inkább kényelmi faktor, a sikeres repülés nem ezen múlik). Kérdezte, honnan jöttem és dolgozok-e, megörült, mikor Magyarországot mondtam, mint sokan mások is. Mesélte, hogy több ismerőse is odament dolgozni, én meg onnan jöttem ide dolgozni, ennek szerinte nem sok értelme van – ezen jót nevettünk 🙂

Nem sokkal később összepakoltam a sárkányom és hazamentem, de péntek délutánra és hétvégére elég jó szelet mondanak, remélem be is jön, és akkor megyek alvásidőben megint a parkolóba 🙂

Szél hiányában csak landoláskori képet tudok mutatni. A fesztávolság 240cm, és a sárkáyn végére még plusz farkat is lehet akasztani, ha épp a szél engedi 🙂