Aki ismer, tudja, hogy otthon nagyon szigorú költségvetési / cash flow nyilvántartásunk volt – gyakorlatilag minden egyes elköltött forint szépen feljegyzésre és kategorizálásra került. Meg is volt az eredménye – attól a naptól, hogy ezt a rendszert bevezettük, 15%-ot sikerült fogni a havi költségeken úgy, hogy az életszínvonalunk egyáltalán nem sínylette meg. A többletpénzt pedig szépen mindig félretettük.

Na de mi a helyzet a kiköltözés óta? Természetesen a jól bevált tervet itt is folytatjuk, némi változásokkal:

– Az elszámolási egység már az első naptól forintról yuan-re változik, hogy ezzel is segítse az átállást és a beilleszkedést (ez bejött). Olyasmi, mint amikor repülés után egyből a megérkezési hely időzónája szerint éled a napod, mert így sokkal gyorsabb a beilleszkedés.
– A kiköltözés utáni első hónapban nem számoljuk a költségeket, tekintve a várható többletterhekre (sajnos ez is bejött).

Sajnos (vagy nem sajnos?)  ezeken kívül még egy harmadik tétel is a képbe került – itt sokkal több olyan dologra költünk, mint amire otthon pénzt szántunk. Hogy mik ezek? Az alábbi fő kategóriák vannak:

• Egyrészt sokkal több pénz elmegy szórakozásra, utazásra – elvégre itt csak egy adott ideig maradunk, ki kell használni a lehetőséget nézelődésre, élmények gyűjtésére – ez mondjuk várható volt, tehát terveztem vele.
• Sokkal több az impulzusvásárlás, mint otthon. Ezt ki kell próbálni, azt ki kell próbálni, ezt megkívánja az ember, azt megkívánja – sokszor olyat is, amire nem lenne szükség. Az ilyen vágyaknak sokkal könyebb ellenállni egy megszokott közegben és napi rutinban.
• A fentihez tartozik, de inkább külön kategória a taobao. Ki tud ellenállni olyan dolgoknak, amikre régóta vágyott, vagy szeretne, de otthon nem beszerezhető, vagy beszerezhető, de két-háromszores áron? Ráadásul 3 kattintásra van csak és fillérekért házhoz hozzák? Veszélyes dolog.
• Az árfolyamkülönbség sem segít. Otthon 10Ft-ot nem is veszel észre. Ha kimész nyugatra, 10EUR elköltésekor azért mindig az eszedben van, hogy ez bizony több ezer forint, és átgondolod, megvedd-e az adott dolgot. Itt 10Y kb. 280Ft. pont az az összeg, amin még nem állsz neki nagyon gondolkodni – sok kicsi pedig sokra megy.
• A város mérete átformálja a szórakozási lehetőségeket terveket – otthon felpattantam a bicajomra és elmentem a hegyekbe – pár banánon és csokin kívül gyakorlatilag ingyen. Itt ezt nem tudom megtenni, és sajnos a szórakozási lehetőségek tetemes része pénzbe kerül. Még jó, hogy van egy sárkányom (csak kár, hogy mostanában nem fúj a szél…)
• És végül, a tárgyak hiánya. Hogy mit értek ezalatt?

Három bőrönddel jöttünk ki, és még jött utánunk 3 doboz postán. Ez összesen 120kg, ha a csomagolást leszámítod, akkor inkább 110. Soknak tűnik? Nagyon nem az. Próbáld meg összeírni, mit vinnél magaddal 110kg-ban. Ja bocs, három emberről van szó, tehát egy főre 36kg jut kb. Gondold át, mi fér bele és mennyi mindent kell otthon hagynod.

És persze jó dolog, hogy berendezett lakásba költöztünk, de a berendezett nem jelenti azt,  hogy minden rendelkezésre áll, vagy hogy otthonos lenne. Bizony rengeteg dolgot be kell szerezni ahhoz, hogy kényelmessé válhasson a mindennapi élet.

És ilyenkor mindig jön a dilemma. Megvegyem a legolcsóbbat? Hiszen úgyis csak pár hónapig van rá szükségem aztán itthagyom. Vagy vegyem meg azt, ami tetszik, mert úgyis hazaviszem majd magammal? (hazafele konténert viszünk, nem bőröndöket). De ha hazaviszem, befér a lakásba? És ha valóban úgy döntök, hogy hazaviszem, akkor olyat vegyek ami ehhhez a lakáshoz illik, vagy olyat, ami az otthonihoz? (pl. a lámpák a nappaliba) És mi legyen azokkal a dolgokkal, amikre itt szükség van, de otthon semmi szükség rá? (pl. a tegnap bedöglött vízadagoló gép). És kicseréljem azt a bizonyos bútort, amit nem szeretek, vagy tanuljak meg együtt élni vele 1-1.5 évig (pl. a szőnyeg a nappaliban).

Rengeteg kérdés, amire nem is olyan könnyű válaszolni, mert nehéz megfelelően beállítani az igényeket és elvárásokat. Egy biztos: A “Lakás” kategóriára jóval több pénz megy el, mint otthon, és ez az arány nem akar csökkenni. Körülbelül a rendelkezésre álló havi jövedelmünk 10-12%-ról van szó, ha nem számíjuk bele az első havi költekezést. Utóbbiról csak annyit tudok, hogy március elején volt kis extra tartalékként 130000Ft a bankszámlámon, ami áprilisra már nem volt ott. Inkább nem is gondolok bele a részletekbe. De Barninak aludni kell valahol, szeretnénk főzésre használni a konyhát, a lakásnak pedig otthonná kell válnia, mert most ez itt az otthonunk, és nem csak aludni járunk haza. Ezek az elején gyakorlatilag mind olyan dolgok voltak, amikből már van egy otthon, hiszen szükségesek a mindennapi élethez -tehát kvázi feleslegesek. És bár genetikailag belém van kódolva a spórolás szerencsére, azért amikor az ember próbál egy új életet összerakni, nem olyan könnyű ám erre figyelni.

Egyelőre nem látom a végét, hol van az a pont, ahol annyira otthonná válik a lakásunk, hogy az erre fordítandó összeg jelentősen csökkenni kezd. Meglátjuk. Addig pedig élvezzük azokat az apró örömöket, amit egy-egy tárgy beszerzése és birtoklása okoz, vagy csak az az élmény, ahogy körbenézünk a lakásban és tetszik amit látunk 🙂

Mivel három évre visszamenőleg vannak részletes adatsoraim a háztartásunk költségösszetételéről, majd írok nemsokára arról, mennyiben változott a  költségek megoszlása, mióta itt élünk (természetesen a rendelkezésre álló jövedelem különbségét figyelembe véve.