4 hete tanulok újra kínaiul. A legtöbb kínainak van angol neve, az én tanárnőm a Vivian-t választotta magának, az én nevemet viszont képtelen kimondani rendesen ( a Panda nem tetszik neki, pedig azt ki tudja ejteni), így lettem az András angol megfelelője: Andy. :/ (sértés, de hát mit tegyek…)

Szóval az alapokkal kezdtük, és folytatjuk, mivel elég sokat felejtettem. Kicsit össze is vagyok zavarodva, mivel kicsit más sorrendben haladunk, mint anno otthon Barbarával. (Igen, hiányzik az otthoni kínai tanárom!)

És mivel angolul magyaráz, én meg angolul felelek, duplán kell koncentrálnom. Illetve csak az elején, most már belejöttem, de azért nem egyszerű. 🙂  Az írásjegyeket pinyinnel is le lehet írni, így tanulja meg az ember a kiejtést, és a hangsúlyt. (a pinyin a normál abc betűiből épül fel) A hangsúlyokkal most is tele van a hócipőm, egyszerűen képtelenségnek tartom hogy valaha megtanuljam helyesen. Körülbelül olyan mint mikor énekel az ember, csak sokkal furább. 4 féle hangsúly van, mind a 4-el mást jelent egy szó, és más az írásjegye. Szuper, ugye? És akkor még nem említetettem hogy halld ki milyen hangsúlyt mondd épp az a kínai, aki szemben áll veled, nem beszélve a különböző nyelvjárásokról, tájszólsokról, stb. stb.

Kételkedem. Persze élvezhető, és logikus nyelv, nincs sok nyelvtan benne, de akkor is piszok nehéz. Még a kínaiaknak is, akik közül sokan csak alap dolgokat tudnak leírni, vagy elvolvasni, egy regény például sokaknak gondot okozna. 🙂

Van azért időnként némi sikerélmény, például mikor az ayi-nak el tudok magyarázni valamit, vagy épp megértek valamit abból amit Barninak mondd. Barnabás mellesleg nagyon szépen tanulja a kínai szavakat, már tudja az arc részeit, pár igét, a kutyust, vagy hogy anya, apa, kínaiul. Mondani még nem mindig mondja, de teljesen jól megérti amit az ayi mondd, és odafigyel rá. 🙂

Lassan talán komolyabb sikereim lesznek ezen a nyelvterületen, addig viszont szorgalmasan kell körmölni az írásjegyeket, és énekelgetni a hangsúlyokat. 🙂