Korán keltünk aznap, mivel időben ki kellett érni a reptérre. Barninak ugyanis még nem volt jegye, azt személyesen kellett megvásárolni.

Mivel amúgy is reggel fél tízkor indult a gép, Így mindenki hulla volt, főleg azért, mert előző este megtanítottak kanasztázni, és eléggé rákaptam a zsugára. Olyan fél2 lehetett, mikor lefeküdtünk. A ház előtt pont volt egy taxi, így hát bevágódtunk, és irány a reptér. Laci volt az egyetlen, aki lelkesen fényképezett, mi Mankával kávéra áhítozva pihegtünk a váróteremben, Barni mint mindig futkorászott körbe körbe, Peti pedig az utazás lebonyolításával tevékenykedett.

Barninak nagyon tetszett a repülés, aztán a szálloda felé, a taxiban elaludt. Gyorsan megkajáltunk egy közeli étteremben, aztán fel a szobába aludni, Peti ment dolgozni. Az étteremben felszolgáló kislány úgy hajíította elénk a kajával teli tányérokat, hogy azt hittem, nem lát szívesen. Összesen egy leányzó tűnt jókedvűnek, atöbbi savanyú, életunt arc. A kaja legalább jó volt. :/

Aztán 4 körül kopogtak az ajtón. Mankáék voltak Barnival, ugyanis ügyesen náluk szállásoltuk el a kis manót. 😀

Elindultunk, mert Peti mondta, hogy van egy egész jó park a közelben. Nos, annyira nem volt közel, de legalább nézelődtünk picit a környéken. Pont mire odaértünk a parkhoz, hívott Peti, hogy nemsokára végez a melóval, és elnézhetünk a piacra. Visszafele vettük hát az irányt, és elmentünk a Yashou piacra. Ez egy ruhapiac, az egyik leghíresebb Pekingben, és van fél emeletnyi szabó is. Peti, kis alkudozás után rendelt egy nyári öltönyt. Levették a méreteket, aztán tovább nézelődtünk. Laci lealkudott nekem egy teáskészletet, vettek maguknak kártyát, meg Mankának egy esőkabátot, Barnabás pedig bőszen mozgólépcsőzött. Kis ideig elgondolkoztunk egy talpmasszázson is, ugyanis az egyik emelet tele volt lábápoló szalonokkal, de aztán úgy döntöttünk inkább majd akkor ülünk be, mikor jövünk vissza az öltönyért.

Már mindenki éhes volt, elkezdtünk hát éttermet vadászni. Próbáltuk elkerülni a bárnegyed híresen lehúzós / drága helyeit. Végül egy kis mellékutcában egy közel-keleti étteremre bukkantunk. Felfelé a lépcsőn, kezemben a teáskészlettel természetesen pofára estem. Pont egy kedves párocska elé vetődtem. Elég vicces jelenet volt, az tuti. 🙂 A teáskészlet szerencsére nem tört el. 🙂

Az étteremben nagyon jó kaják voltak, degeszre ettük magunkat, kivéve Barnit. Valahogy csak a pitatészta csúszott neki. Ellenben a pincértől kapott műanyag állatokkal jól eljátszott.

Hazafelé fogtunk egy taxit, otthon Peti okított picit a következő nap nevezetességeiről, és eltettük magunkat másnapra.

Ui: Az időjárás Pekingben sem rosszabb szerintem mint Shanghaiban, de a szmog borzasztó. Mikor kiderült hogy Shanghaiba költözünk, mindenki aggódott, hogy milyen rossz a levegő. Hát nem jártak még Pekingben. Siralmas. Minden reggel készítettem egy képet az ablakunkból. Volt, amikor kettőt is egy nap, hátha van változás.

De nem volt. íme a képek: