Tegnap délelőtt Peti korán dolgozni ment, mi meg fél10ig húztuk a lóbőrt, Barnabás ébresztett. Mivel a szállodai reggelit már lekéstük, az asztalon tornyosuló gyümölcsökből válogattunk. Barni kis bizalmatlan,  még mindig csak a banán-alma kombó csúszik, pedig isteni a mangó, a nashi körte, a manadrin is! Nyilván sokkal jobb mint otthon, de ez érthető. 🙂

Délelőtt elindultunk a folyópart felé, az odavezető úton feltűntek a kis európai jellegű lakóházak is,kb. mint nálunk a nagykörút,szóval egyből jobban éreztem magam. De mikor megérkeztünk a célállomáshoz… hát. Nem mondanám hogy tetszett. Hiányzik a rakpart,meg a fasor, meg az otthoni levegő.

Ebédelni aztán megint a szállodai japán étterembe mentünk, Barni már megette a dinnyét is, meg egy kis halat a szokásos rizsadaghoz. 🙂 Higgyétek el, nehéz bármit rátukmálni, kicsit aggódom is emiatt a mindennapi rizsevés miatt, de majd ha meglesz a lakás, kapja a hazait! 🙂

Délután aztán úgy döntöttem, keresek valami normális péksütit Barninak, legyen valami változatosság. Peti csak rosszakat mesélt az itteni péksütikről, mivel a kínaiak nem nagyon esznek ilyesmit, de még a reptérről idefele láttam pékséget,ami név alapján akár jó is lehet, hát megpróbáltam!

Paris Baguette. Ez volt a név, amit valaki jól kitalált, mert nem kellett sokáig sétálgatnunk, és megtaláltam. Egész jó kis sütik voltak,így választottam egy fánkszerű valamit, fahéjjas, cukros mázzal, meg egy sonkás kiflicskét. Nem csalódtam,no meg Barni sem, a kifli felét, és a teljes fánkot eltüntette. 🙂

Este aztán persze még lecsúszott egy kis utcai pirított tészta, meg a szokásos pálcikán sütött fincsiségek,aztán alvás.

Ma délelőtt, miután Peti tegnapi beszélgetésünk során meggyőzött, hogy jó azért az a folyópart, tettem még egy próbát. Ma ráadásul szépen sütött a napocska is, ez meghozta a kedvem. Tényleg nem rossz, de persze a mienkkel nem ér föl! Fák is akadnak elszórva, meg vannak részek, jó messze -odáig nem sétáltam- ahol sűrűbben  ültették őket,szabadon lehet ereszteni a gyerekeket,és elég jól belátható, nem kell a bringásoktól félni, de azért más.

Barni amúgy bekaphatott valami nyavalyát, mert ma volt egy kis hasmenése, de valószínű hogy csak az új bacikat kell megszoknia a szervezetének. Nekem viszont jó kis orrdugulásom lett mára, vettünk is mézet, pedig ijesztgettek megint, hogy az itt nincs! 🙂 Aztán végre eljutottunk a könyvesboltba is (6 emeletes 🙂 ) és vettünk Barninak 3 képeskönyvet. Nagyon fura, hogy nálunk otthon alig látni angol-magyar gyerekkönyveket, itt meg több polc is tele van velük (mármint angol-kínaival). Le fogunk maradni… 🙁

Peti már meg is tanulta belőlük a joghurtot, meg a villát kínaiul, szóval hasznos lesz minhármunknak! 😀

Este Peti főnökével, Tamással elmentünk enni. Degeszre zabáltuk magunkat, közben Barnabást sztárolták a vendégek.Először Barni is benne volt az ismerkedésben, aztán kezdett besokallni, és sírt egy sort. Rövid anyai ölbenülés után újra feloldódott, és már az asztalok között rohangált.

A kínaiak amúgy imádják a gyerekeket, főleg ha külföldi. Míg otthon szintén megnézik az utcán, mondjuk 50ből 1 ember, addig itt minden 5., 10. keresi a kegyeit.  Ma a parton Barni odaszaladt egy kínai kislányhoz, aki erre sírva fakadt, de szülei nem voltak ennyire félénkek, biztatták Barnit, meg a kislányt is, hogy barátkozzanak,de a kislánynak nem tetszett a dolog. 🙂 A szüleik viszont rengetek fotót csináltak kettőjükről,hátha majd egymáséi lesznek, ha felnőnek. (ezt Peti mesélte ma, hogy az nekik mekkora szerencse!)

Aztán az étteremben este a mögöttünk lévő asztalnál ülők is próbáltak haverkodni vele, több-kevesebb sikerrel. Aztán még egy kissé dülöngélő úr is próbálkozott, aztán mikor nem járt sikerrel cukorkával kínálta. A cukrot elfogadta, de a bácsit elhajtotta. Majd  mikor már befejeztük az evést, és készülődtünk, egy hölgy próbálkozott csokival, meg karamellával. Barni csak rázta a fejét, nem ette meg a csokit. A hölgy még egy ideig próbálkozott, és el is jutott odáig, hogy egyáltalán kézbe vette Barni a finomságokat, de többet nem tudott elérni. Ekkor került elő egy banán! Mint akit transzba ejtettek potyogott ki Barnabás kezéből a csoki és karamella, úgy nyúlt a banánért! Mindenki jót nevetett természetesen! :)))

A banánevő attrakció már csak hab volt  tortán. Tetszett természetesen mindenkinek!

Holnap elvileg találkozunk a kinti magyarokkal, mert ünnepi koszorúzás lesz a Petőfi szobornál. Remélem fel tudunk majd kelni, és jobban leszek. Megyek is a bárba egy pálinkára, aztán szunya! Jóéjt  mindenkinek!