Nőnap

Panda Posted in Az első hetek,Tags: ,
7

Tegnap éjszaka kiderült, hogy Petire rásóztak egy hamis telefont, és nem tudta azokat, amiket tudnia kellett volna, így eléggé elkenődött szegény. L Hogy megpróbáljam megvigasztalni, rávettem egy kis éjszakai nassolásra,és megbeszéltük, hogy másnap együtt megyünk reklamálni.

Még mikor aludni mentünk, Barni felébredt, és kb. 1 órát szórakoztatott minket.  Mivel Peti véleménye szerint simán elaludt volna közöttünk, kivettük a kiságyból, hogy mellettünk legyen, de egyre inkább élénk lett, így megunva azt, hogy ez a tündéri kismanó simiz, kacag, puszilgat, és pankrációs mozdulatokkal vetődik ránk,úgy döntöttem, hogy jobb lenne neki a saját ágyában, így egy 5-10 perces sírórohammal megúsztuk az éjszakát, és reggel fél 9 körül sikerült is a harmadik ébresztőre felébredni! J

Még reggel kaptunk egy sms-t Bettytől, az ingatlanostól, hogy inkább délután lenne alkalmas neki a lakásnézés, így nagyon megörültünk, hogy még reggeli után el tudjuk intézni a telefon-kérdést.

Egy bőséges szállodai reggeli után, nekivágtunk hát. A pultnál ott állt a tegnapi eledók közül az egyik, Peti pedig legjobb tudása szerint, kedvesen előadta a problémáját. Nem talált megértő fülekre, sőt! Két perc múlva már ott volt egy nagyon arrogáns fiatal csajszi is,aki hadarva, (közben mutogatott erősen)kínaiul tovább magyarázott. Az egy, hogy nem értettük (én biztos nem), de szerintem ha értettük volna se megyünk el mellette szó nélkül,mert az tisztán lejött, hogy simán hülyének nézett minket, és mikor oda kerültünk, hogy szeretnénk vissza az árát, csak rázta a fejét…

Na, nekem itt lett kicsit elegem, majd magamból kikelve már magyarul mondtam a magamét,de a kis szemét leintett, és Petinél próbálkozott, de nem hagytam, így egyre hangosabban mondtam a magamét. Ekkor jött oda egy hölgy az ügyfélszolgálattól, és az ő segítségével tisztáztuk, hogy igenis nekünk van igazunk, a kiscsaj duzzogott, bosszankodott egy sort(ez jól látható volt),én kieresztettem a gőzt, Barni megtanult asztalra csapni(tőlem J ),Peti megnyugodott, és a pénzt is visszakaptuk.

Miután viszonylag gyorsan végeztünk ezzel, hazamentünk ebédelni, Barni aludt egy picit, Peti dolgozott, én meg pihegtem a kanapén.

Délután találkoztunk Betty-vel, nagyon kedves és segítőkész nő, megnéztünk vagy 15 lakást a délután folyamán, ebből 3 olyan, amiben szívesen laknék, de még jövő héten  vagy péntek körül elvileg nézelődünk.

Barni végig jól bírta a taxizást lakásról lakásra,az utolsó előtt volt egy kis hiszti, de már az utolsó lakást nem látta, mert Peti karjaiban elaludt a taxiban, és csak hazaérkezve ébredt fel.

Vacsira még kipróbáltuk a szálloda kínai éttermét is, kicsit drágább, és jobban meg kell gondolni  mit rendel az ember, de azért jóllaktunk mindhárman.

Holnap Peti dolgozik, ezért nem lesz velünk egész nap, szóval mehetünk csavarogni. J

Jó kaják, majdnem bosszantó befejezés

Panda Posted in Az első hetek,Tags: , , ,
4

Az éjszakai ébrenlét (még egy pirított tésztát is ettünk a sarokról éjjel háromkor) után alig bírtunk Barnival fölkelni reggel. 10-kor még húzta a lóbőrt, aztán Peti elment reggelit venni, és jellegzetes kínai finomságokkal tért vissza: pirított jiaozi, tojásos lepény, rettenetesen édes péksütemények és joghurt. A jiaozi jó volt, csak első harapásra szembelőtt a benne lévő langyos húslével – kitűnő ébresztő, de kicsit kiábrándító. A tojásos lepény csak melegen jó, de úgy nagyon. A péksütikről meg annyit, hogy nagyon fura utóízük van, de Barninak az egyik bejött, így egész reggeli alatt a szobában majszolva és morzsálva rohangált – szóval szegény takarítónak volt dolga bőven… A joghurt szintén kicsit édes, furcsa utóízzel.

Reggeli után bevetettük magunkat a városba venni pár dolgot és ebédet vadászni. A vásárlás után Barni már nagyon nyűgös volt, szóval a szálloda japán éttermében ebédeltünk inkább nagyon finom grillezett makrélát, lazac teriyakit rizzsel, miso levessel és finom uborkás salátával. Barni természetesen csak a rizst kérte, nagyon nincs kísérletező hangulatában mióta megjöttünk, de pár darabka makrélát sikerült becsempészni a rizzsel együtt, hogy kicsit változatosabb legyen az étrendje. Amúgy nagyon fáradt is még, 2 óra ébrenlét után már mindig óriásikat ásít és nagyon nyűgös.

Japán ebédmenü két főre 100Y alatt.

A délutáni alvás után (csak Barninak) kipróbáltuk a metrózást.

More »

A nyugalom szigete vagyok

Panda Posted in Az első hetek,Tags: , ,
2

Még mielőtt kiderült volna, hogy Kínába költözünk, egyáltalán nem voltam megijedve az eseteleges lehetőségtől. De aztán mikor biztossá vált, hogy megyünk, akkor sem igazán éreztem idegesnek magam legtöbbször – mégis az elmúlt két hónap óriási feszültséggel telt el, pedig én tényleg azt gondoltam, hogy nem félek.

A sok cívódás, veszekedés és kiakadás után a búcsú napja nem volt könnyekkel teli részemről  – mert tudom, hogy hamarosan hazajövünk látogatni. Az indulás reggelén azért volt egy kis sírás, de Peti hamar megvigasztalt, majd ráparancsoltam a rokonokra is, hogy ne merjenek sírni – főleg Barni miatt, nehogy azt érezze, hogy valami tragédia történik.

De azért nagyon megható volt a búcsú olyan emberektől is, akiktől nem vártam, hogy könnyezni fognak. Valahol ez nagyon jólesett, de sajnáltam is, hogy így alakult, mert mindig annak nehezebb, aki otthon marad.

Nagyon köszönöm az utazás előtti spontán esti búcsúbulit, meg hogy egy kisebb díszkísérettel mehettünk ki a reptérre.

Barni a Ferihegy 2 babavárójában

Az utazás leírásához képekkel!!! klikk a tovább gombra!

More »

Megjöttünk.

zaqrack Posted in Az első hetek,Tags: , , ,
2

Azt hiszem életem eddigi legkeményebb 24 óráján vagyok túl.

Egy dolog megszokni és elviselni a hosszú repülőutakat, és más dolog ugynezt babával,70kg poggyásszal és egy kisebb hegynyi kézipoggyásszal végigcsinálni. Csináld utánunk, ha nem hiszed.

Én őszintén szólva Pekingben kicsit kezdtem az átszálláskor elveszteni a türelmem, de aztán végül csak zökkenőmentesen eljutottunk a szállásunkra. Andi azt hiszem majd részletesen fog írni a történtekről, én csak köszönetet  szeretnék nyilvánítani:

  • A világ legeslegjobb feleségének, amiért akkor is erős és támogat, amikor épp nagyon magam alatt vagyok, vagy félek.
  • A világ legügyesebb és legokosabb manójának, Barnabásnak, aki mindössze másfél óra alvással hihetetlenül jól és csak néhány rövid hisztivel végigbírta ezt az egész utat, úgy, hogy végig ő volt a sztár mindenhol 🙂
  • A Hainan Airlines-nak, mert a Budapest – Peking út nagy részében mindig ott volt valaki, hogy Barnabással foglalkozzon. OK, félig volt csak tele a gép (3+2 helyünk volt hármunknak :)), de akkor is.
  • A taxisnak, aki behozott a reptérről, mert tücsökciripelés és kanáriének mellett sokkal jobb utazni egy ilyen nagyvárosban, mint kínai popzenét hallgatva (voltak állatok a kocsiban).
  • Sanghjnak, mert nagyon szép arcával köszöntött minket. Napsütés, kellemes idő és kedves emberek. Még a holnapra ígért esőt is előre megbocsájtom, annyira jó volt így megérkezni.
  • A Salvo hotelnek, mert már megint ingyen upgrade-elték a foglalásunkat az egyik legnagyobb lakosztályukra, és mert 5 perc alatt elintézték a bejelentkezést, ami hullafáradtan a fent említett csomagokkal és a karon ülő ernyedten alvó Barnabással nem mindegy, meddig tart 🙂

A városból még csak egy utcányit láttunk, de az mindenkinek tetszett. A mai nap az utazáson kívül az alvásról és a felgyülemlett feszültség leadásáról szólt. Hétfőtől meg jön a munka java… most már azt hiszem készen állok rá.

Ja és még annyit, hogy az otthon és a család értékét akkor érezni a legjobban, amikor távol vagy tőlük. Hiányoztok mind.