Jó kaják, majdnem bosszantó befejezés

Panda Posted in Az első hetek,Tags: , , ,
4

Az éjszakai ébrenlét (még egy pirított tésztát is ettünk a sarokról éjjel háromkor) után alig bírtunk Barnival fölkelni reggel. 10-kor még húzta a lóbőrt, aztán Peti elment reggelit venni, és jellegzetes kínai finomságokkal tért vissza: pirított jiaozi, tojásos lepény, rettenetesen édes péksütemények és joghurt. A jiaozi jó volt, csak első harapásra szembelőtt a benne lévő langyos húslével – kitűnő ébresztő, de kicsit kiábrándító. A tojásos lepény csak melegen jó, de úgy nagyon. A péksütikről meg annyit, hogy nagyon fura utóízük van, de Barninak az egyik bejött, így egész reggeli alatt a szobában majszolva és morzsálva rohangált – szóval szegény takarítónak volt dolga bőven… A joghurt szintén kicsit édes, furcsa utóízzel.

Reggeli után bevetettük magunkat a városba venni pár dolgot és ebédet vadászni. A vásárlás után Barni már nagyon nyűgös volt, szóval a szálloda japán éttermében ebédeltünk inkább nagyon finom grillezett makrélát, lazac teriyakit rizzsel, miso levessel és finom uborkás salátával. Barni természetesen csak a rizst kérte, nagyon nincs kísérletező hangulatában mióta megjöttünk, de pár darabka makrélát sikerült becsempészni a rizzsel együtt, hogy kicsit változatosabb legyen az étrendje. Amúgy nagyon fáradt is még, 2 óra ébrenlét után már mindig óriásikat ásít és nagyon nyűgös.

Japán ebédmenü két főre 100Y alatt.

A délutáni alvás után (csak Barninak) kipróbáltuk a metrózást.

More »