Több mint három hete “itthon”, vagy legalábbis a környéken, de még egy bejegyzés se volt. Elnézést és köszönjük mindenkinek aki ennek ellenére rendszeresen idetéved. Az első két hét intenzív családozása után elmentünk nyaralni, bejártuk a Hargitát és környékét Erdélyben, utána picit pihentünk Gyulán. (írunk majd róla, de képek legalábbis biztosan lesznek majd) Ma értünk haza, útközben ijesztgettek a rádióban vörös fokozatú hőségriadóval, napi 25fokos átlaghőmérséklettel, amin mi csak a hasunkat fogva nevetünk és örülünk, hogy nem az “otthoni” 35 fokos átlagot kell átélnünk.
Hogy milyen itthon? Sokkal jobb, mint eddig bármikor, és őszintén szólva az ételeken és az emberek kedvességén kívül egyelőre nem is hiányzik semmi másik, távoli otthonunkból. Na jó, ez egy kicsit túlzás, de az biztos, hogy egészen más most ez a hazaút, mint bármelyik korábbi. Nem a hosszáról van szó. Jöttünk már korábban is haza két hónapra, de van két fontos különbség:
