Történt vasárnap, hogy úgy dönttünk, elmegyünk a gyerekruha piacra némiképp bővíteni Ricsi ruhatárát, mivel ugye nő, mint a gomba. A szombati esőnek már nyoma se volt, de a konyhában is rendesen kiéltük magunkat, így piac után éttermezést terveztünk. Andi japán kajára vágyott, így ez volt a terv.

A piacon elég hamar végeztünk – így úgy döntöttünk teljesítjük Barninak tett régi ígéreteink egyikét és utazunk a szupekondenzátoros busszal. A piac előtt megvártuk, felszálltunk és mentünk – pont az ellenkező irányba, mint bevált éttermeink. A busz amúgy utasként gyakorlatilag ugyanaz, mint az elektromos busz, csak némelyik megállóban kicsit tovább áll, amikor tölti magát – de olyan 30 másodperc elég is neki.

Leszálltunk a volt francia koncessziós negyed közepében – a térkép szerint itt sok japán étterem van – nos, volt is, csak épp nem az az árkategória amit terveztünk 🙂 Sétáltunk tovább, majd belefutottunk egy táblába, miszerint ebben az étteremben hétvégén ebédre is lehet a hétköznapi ebédmenüt kérni.

A hétköznapi ebédmenü intézmény itt Shanghaiban – gyakorlatilag minden jobb étterem kínálja 60-100Y közötti összegért, ami ugyan nem kevés, de mégis töredéke annak, mint amennyit egy vacsorára elköltenél ugyanezeken a helyeken.

Az étterem neve Saffron (sáfrány) volt, “modern indiai konyhát” hirdetett 88 és 98 yuan-ért öt/hatfogásos ebédmenüvel és elég bíztatónak tűnt kívülről. 11:25 volt, 11:30-tól adták az ebédmenüt, így bementünk.

Őszintén szólva belépve egy kicsit elbizonytalanodtam, ez a megfelelő hely-e, ugyanis két külföldi – indiai – pincér fogadott szépen nyakkendőben öltönyben, a dekoráció pazar, a személyzet többi része is hasonlóan kiöltözve. Gondoltam ez nem az a gyerekekkel beülünk enni és potyog a rizs a földre típusú hely. De szerencsére tévedtem, semmi gond nem volt vele, sőt, kifejezetten sokat törődtek a fiúkkal és többen is később még egészen kis babával is jöttek. A vendégek jó kétharmada külföldi volt (de lehet a maradék is nem kínai ázsiai), ami a környéken nem mondható ritkának.

Na jó, nem kertelek tovább: isteni finomat ettünk, eddig is szerettem az indiai konyhát, de ez minden korábbin túltett. Sehol nem tudtam belekötni, minden friss volt és nagyon ízletes.

Lencsesaláta, samosa, sült hagymafészek, tandoori csirke (én elvileg nem szeretem a csirkemellet de ilyen finomat még nem ettem), hasonlóan jó vegetáriánus sült zöldséglapocskák, lencsecurry, gombacurry, basmati rizs, friss naan és mangófagyi a végén + üdítők. Mindezért fizettünk összesen 200yuan-t, ami pont annyi, amennyit ebédre terveztünk. Ugyanez ebédmenü nélkül nagyjából duplaennyi lett volna.

Csak a fiúknak volt némi panasza: Ricsi rákapott a krumplis samosa-ra, konkrétan majdnem megette mindet amit én kaptam – de arra csak utólag jött rá, hogy ez csípős, így megivott vagy 3 deci vizet 🙂 Barni pedig panaszkodott, hogy furcsa itt a rizs, olyan nyers, nincs rendesen megfőzve – hát kérem, aki a kínai ragacsos rizshez szokott, annak tényleg furcsa a szemenként pergő Basmati. 🙂 De azért ők is jól ettek és jóllaktak – szerintem visszajövünk még.

Hazafele a buszon nagyon jót aludtunk 🙂