Csütörtökön Andit elkísértem a z orvoshoz, majd úgy döntöttünk, hogy éttermezünk egyet. Ricsi is velünk volt, de bíztunk a jó viselkedésében. 🙂 Hezitáltunk merre menjünk, vonzott nyugat felől az Ippudo, de ott nemrég voltunk, dél felé kellett volna menni mert ott van a telefontársaság irodája ahovy be kellett volna szaladnom – ott is van jópár tucat étterem amit még nem próbáltunk ki, aztán végül mégis kelet felé indultunk – mert erre van egy északnyugati étterem, ahol már egyszer jártam egy gyors üzleti ebéden március környékén és azóta is szerettem volna elvinni Andit.

Hát erre most került sor. Mit takar az északnyugati étterem? Hát Kína észeknyugati részét, nagyrészt a Shaanxi (Xian és környéke), Gansu (Lanzhou), és Xinjiang (az ujgurok földje) tartományokat. Szívem csücske konyha, és meg szerettem volna mutatni Andinak, hogy nem csak a birkából áll arrafelé az élet, bár kétségkívül domináns. 🙂

Szerencsére fél tizenkettő körül már oda is értünk és simánj kaptunk helyet – fél órával később már szép kis sor állt az ajtónál, ami mindig jó jel. A berendezés egyszerű, kellemes és tiszta, az árak is szelídek.

Fejenként olyan 50-60Y körül bőven jól lehet lakni, nekünk most Ricsivel együtt 127-ből sikerült kijönni. Sokat hezitáltunk a rendelésen, végül három előételt, három főételt és egy tésztát rendeltünk – majd kértem volna egy tál rizst Ricsinek – mire közölték, hogy hát rizs, az itt nincs. És tényleg nem volt! Na akkor ennyit minden otthoni sztereotípiáról a kínai konyhát illetően 🙂

Rendelés közben Ricsi rosszalkodott mint a csont, de azért még az elviselhetőség határán belül.

Lássuk mit ettünk:

Kisebb kezdeti meglepetés volt, hogy minden előétel hideg volt. Van amit melegnek hittünk az étlap alapján.

• Fokhagymás uborka – ezt sokszor, sok helyen rendelünk, mert mindig jó, de legalábbis közepes. Hát itt most valami új szintre emelték ezt a dolgot. Nem volt rajta szójaszósz, helyette sok fokhagyma és fokhagymaolaj. Könnyű volt és ízletes. Andi 5/5 Peti 5/5 Ricsi 5/4, neki kicsit sok volt a fokhagyma. Pillanatok alatt elfogyott.
• Kínai brokkoli sárgabarackmaggal. A kínai brokkolit otthon nem ismerik, úgy néz ki mint egy kis pálmafa és a szárát kell enni. Mi nagyon szeretjük. A sárgabarackmagra emlékszem gyerekkoromból hogy néha ettük, de itt a mandulával és a mogyoróval egyenrangú – és nagyon finom. Ezt szezámolajjal ízesítették. Andi 5/5, Peti 5/5. Ricsi nem kóstolta meg mert más foglalta le, lásd aláb.
• Zöld tök shiitake (illatos) gombával és mungóbabbal. Ez meglepő volt, hogy hidegen jött, elsőre furcsa volt az amúgy nagyon szeretett gomba és a kicsit nyálkás tök, de utána egyre jobban ízlett. A babból nem sok jutott nekünk, mert valaki lecsapott az összesre, itt lenn látható. Andi 5/5, Peti 5/5, Ricsi 5/5

Jöttek a meleg ételek is:

Sült tök – sütőtök – de nem ám sütőben, hanem olajban, bundában. A bunda pedig nem panír, hanem tojással és keményítővel kevert szárított tojássárgája (ami a holdsütiben is van). Kívül sós, belül édes, jól harmonizál. Ricsinek ez volt a desszert is, mert miután megkóstolta, semmi mást nem volt hajlandó enni. Azért pár hasáb jutott nekünk is. Andi 3/5, Peti 4/5, Ricsi 5/5.

Húshiányom volt, így húst kértem. Nehezen, de ellenálltam a birka csábításának, így párolt oldalast kértem. Na de hogy! Csípős búzakásába voltak beburkolva a kis oldalasfalatkák (nem olyan zsírosak mint otthon lévén egy kínai malac vágás előtt kb. az otthoni negyede méretben) és így megpárolva gőz felett olvadósan puhára. Egészen különleges volt, még hasonlót se ettem soha. Viszont ez nekem rengeteg volt, Andi nem eszik húst, Ricsi meg semmire nem akart ránézni a tökön kívül, így akármilyen jó volt, nem fogyott el mind. Peti 5/5

Meglepetés! Hazai ízek következnek, ez bizony hagymás-paprikás krumplinudli 🙂 Ricsinek rendeltem, de ugye ő tökölt, Andi ne szereti az effélét, így ez is rám maradt. Kicsit szárazabb volt, mint ahogy szeretem, ellenben ízre egy magyar étteremben is simán el lehetne adni, még a színek is stimmelnek. Peti 4/5.

Andi pirított tésztát kért, amit természetesen kézzel nyújtanak helyben. Amúgy az étlap harmada tészta és dumpling volt, mert ugye ahol nincs rizs, ott tészta van. Hát most ebből a pirított tésztából is meglett az etalon. Hihetetlen finom volt, Andi nem csípősen kérte, legközelebb én kérem csípősen 🙂 Andi 5/5 Peti 5/5, és mivel eddigre elfogyott a tök, Ricsinek is 5/5:

Még biztosan jövünk (én mennék már holnap is) Barninak is bejönne biztosan, nehogy kimaradjon. Pudong Rushan road – Fushan road sarka, a Rushan road-on kelet felé egy picit. Legközelebb a 4-es metró Pudong Avenue megállója van, de mint utólag kiderült, van egy üzletük a Maglev állomásától pár perc sétára is, ami ugye elég közel van hozzánk.

A bejáratot persze megint elfelejtettem lefényképezni (hideg volt és siettünk befelé), de szerencsére más megtette helyettem. Pont ez az étteremkategória az amit a legjobban szeretünk, nem túl puccos, nem túl drága de nem is átlagos ételekkel. Jó volt.