Palawan 5/12 – ételek

Ha röviden kéne összefoglalnom, akkor azt mondanám, hogy a filippínó konyha nem egy nagy durranás – és ez sajnos nem túlzás. Persze – mondhatja az olvasó – milyen alapon ítélem ezt meg egy kemping konyhája alapján. Nos, a kempingben minden nap kétszer svédasztalos vacsorát kaptunk, rengetegen írják, hogy ritkán kapni ilyen finomat a Fülöp-szigeteken, illetve a kemping után ugye még a városban is eltöltöttünk néhány napot, ahol 1-2 elég jó éttermet is meglátogattunk és a véleményembe már ezt is beleszámítottam.

Szóval – a mi véleményünk szerint legalábbis – a Fülöp-szigetek konyhája elég fantáziátlan és kissé egysíkú. Mi sem jellemzi ezt jobban minthogy a városokban tobzódnak a gyorséttermek – külföldiek és helyiek egyaránt – és mind tele is vannak. Mi ilyen helyeken nem voltunk, de az már pár nap után feltűnt (és nlhány szupermarket meglátogatása után bizonyításra került), hogy nagyon szeretik az előre gyártott szószokat, fűszerkeverékeket használni, amik eléggé egyhangúvá teszik az ételeket. Persze mi a kínai konyhához hasonlítunk ami ugye a világ egyik legváltozatosabb és legérdekesebb konyhája, szóval kicsit igazságtalan a dolog.

Azért van pár dolog ami megmenti az itteni konyhát:

A halak. kis hal, közepes hal, nagy hal (értsd: fél méter feletti hossz és nem angolna :)), mind tengeri, mind elképesztően friss, tiszta és többnyire rettenetesen olcsó (1000-1500Ft/kg) Elkészítésre általában sütik vagy grillezik, a kínai párolásnak nyomát se láttuk.
A banán. Ötven féle banán terem a Fülöp-szigeteken, a kemény főzőbanántól kezdve az itthon megszokotton át a minibanánon keresztül a takarmánybanánig. Mi úgy ötfélét próbáltunk ebből és erősen gondolkoztam rajta, hogy soha többet nem eszek banánt Magyarországon (vagy bárhol máshol ahol az agyontenyésztett Cavendish banánt árulják csak). Külsőre egyáltalán nem vonzó, kb. úgy néznek ki mint itthon a már akciós, félig rohadó banánok, csakhogy ezeket nem azért barnulnak mert rohadnak hanem azért mert érettek – hiszen nem zölden, éretlenül szedik le őket a fáról. Az íze? Hihetetlenül összetett ízjáték, dominánsan édes – de nem olyan töményen mint az itthon megszokott, mert savanykás és más kiegészítő ízek is vannak benne, egyszerűen isteni.
Szerencsére nem állnak le a nyers banánfogyasztásnál, a fahéjas-cukros sült banán (desszertként) és a tésztabundában olajban kisütött banánlapok (főételként) mind a kedvenceink közé tartoztak ittartózkodásunk alatt
Más gyümölcsök. A papajával mi sose tudtunk igazán megbarátkozni, de itt két pofára faltuk, nagyon finom volt. Ettünk guavát, pomelót, friss, fáról szedett kókuszt és mind felülmúlta korábbi kísérleteinket. Gyanítom ez nem a Fülöp-szigetek különlegességében keresendő, egyszerűen csak most ettünk életünkben először igazán frisset ezekből a gyümölcsökből. Ja, és azt mondják itt terem a világ legfinomabb mangója, csak hát sajnos éppen szezonon kívül voltunk 🙁

Végül jónéhány kép a szálláson fogyasztott ételekről, némi kommentárral. A városi éttermezéseket majd külön bejegyzésben taglaljuk.

Kedvenc reggelink. banánnal és sós vajjal sült palacsinta.