Posts Tagged ‘honvágy’

Honvágy

zaqrack Posted in Gondolatok, Shanghairól,Tags: , ,
2

Nagyjából eddig bírtam. most már nem telik el olyan nap, hogy ne jutna eszembe Shanghai. Főleg az ételek hiányoznak nagyon nagyon nagyon, a zöldségek, gyümölcsök, halak, de hosszasan elidőzök egy-egy utcakép felett is, ahogy most így válogatom a képeket a blogra (igen, dolgozunk rajta, már nem kell sokat várni… :)).

Nagyon hiányoznak még az “embereink” is, ahogy azt egyszer egy másik ex-Shanghai lakótól olvastam: az embereink, akik mindig ott vannak a megszokott helyükön. A zöldséges, a gyümölcsös, a mantou árus, a kapuőr, a wuyében a néni, a virágárus bácsi, a buszvezető. A napi rutin, az óvodába bicilizés, a forgalom, a nyüzsgés, a taxik, a kedvenc éttermeink… és még annyi más.

Ami nem: az éjszakai munka, a levegő és a lakás rossz szigetelése. De ezekre nem is gondolok, így most és innen nem ellensúlyozzák azt a sok élményt és dolgot, ami most már így egy kontinenssel arrébbről annyira elérhetetlennek tűnik. Elérhetetlennek, mert hiába tehetjük meg bármikor, hogy felugrunk egy repülőre visszalátogatni egy rövid időre, csak látogatóként térhetünk vissza és nem lakóként.

És van még egy nagyon furcsa érzés, a különlegesség hiánya. Egyrészt ahogy megyek az utcán és minden egyes percben látok valamit ami új, ami érdekes. Ami idegen. Itthon minden olyan ismerős és megszokott. Nincs mire rácsodálkozni, elmerengeni (persze, tudom, hogy van, de nem olyan intenzitással és gyakorisággal ér el, mint Shanghaiban). Másrészt meg hogy itthon nem vagyunk különlegesek abban az értelemben, ahogy ott azok voltunk. Nem vagyunk többé Shanghaiban élő külföldiek, Shanghai-i magyarok. Ezt nehéz elmagyarázni, egyszerűen jó volt annak lenni.

És persze, itt a család, itt a hegy, a biciklik, a juhtúró, a paprika, a nyugodt és csendes esték és mit nem adtam volna ezekért amíg nem itthon voltunk… de mégis, most valahogy nem ellensúlyozza azt a hiányt amit érzek… talán azért tör rám így, mert nekem nem volt időm feldolgozni korábban és megfelelően lezárni, annyira lefoglalt a pakolás, költözés és utazás. Azt hiszem csak az idő segít ezen. És szerencsés vagyok, hogy átélhettem és része lehettem.

Köszönöm, Shanghai és Shanghai lakói.

A hazalátogatásról

zaqrack Posted in Gondolatok,Tags: , ,
4

Mindenkinek aki még csak tervezi a külföldre költözést: ne várjátok, hogy a hazautazás alatt pihenni fogtok!

Mindent, csak azt nem. Hiszen annyi tennivaló van:

  • Együtt lenni a családdal
  • Együtt lenni a barátokkal
  • Érezni újra a hiányzó otthoni ízeket
  • Átélni olyan dolgokat amiket csak otthon lehet rendesen megtenni
  • Ügyeket és papírmunkát intézni
  • Dolgozni

És még sorolhatnám… Hiába jöttünk öt hétre, amiből közel három hetet ráadásul nem is munkával töltöttünk, egy kezemen meg tudom számolni, hány nap aludtam 6 óránál többet, és talán egy ujjamon, hány nap telt tényleges pihenéssel.

Háromnaponta kellett naptárat egyeztetnünk Andival, hogy tudjuk mi lesz a teendő, és volt olyan is, hogy folyamatábrát kellett rajzolnom magamnak, hogy tudjam, épp melyik rokonnál vannak a gyerekek, és melyiknél mi, mikor hova kell mennem.  És még így is mennyi mindenre nem jutott idő…

De sebaj, nem előzör jöttünk haza, tudtuk, mire számítsunk. És minden pörgés és elfoglaltság ellenére persze kellemes napok voltak ezek – egy részünk ami kiürült a kintlét alatt, megint feltöltődött, hogy jobban bírjuk a távollétet – a pihenésre meg szerencsére ott lesz majd a kínai újév nemsokára…

És van egy másik oldal is – menthetetlenül kétlakiak lettünk:

  • Hiányzik a Shanghaiban bérelt lakásunk, a bútorok, a megszokott szobák, a környékünk.
  • Hiányoznak a kinti ételek és ízek, ezen sajnos Wang mester is csak korlátozottan tud segíteni.
  • Amikor egy kínai/ázsiai jön szembe az utcán itt Magyarországon, különös és kellemes otthonlét-érzés tölt el minket. Ez nagyon furcsa és csak most jelentkezett előszőr, tavaly még nem volt.
  • És persze hiányoznak a kinti kellemes apróságok, a masszázs, a meleg, az olcsó taxi, a mosolygós emberek és a gyümölcsök – csak a példa kedvéért.
  • Barninak pedig hiányzik az óvoda. (és már napok óta emlegeti, hogy szeretne visszamenni már Kínába…)

Szóval a fentiek alapján valahol 3-4 hét időtartam között lehet az az időtartam, amíg egy hazalátogatás tényleg hazalátogatás – és nem kiszakadás a megszokott és már régóta nem idegen környezetből. Ugyanakkor 3-4 hétbe semmi se fér bele a családon és az ügyintézésen kívül.

Persze nagyon örülök, hogy hivatalosan is kétlakiak leszünk (hiszen 2013-tól kezdve évi 4-5 hónapot Budapesten leszünk). Három éve nem jártunk Magyarországon nyáron – rettenetesen várom a bicajtúrákat, az erdei sétákat és a hosszú nappalokat a kellemes nyári éjszakákkal. Mégis, most így egy hónap után azt mondom: Bár megint nehéz lesz itthagyni mindenkit akit szeretünk, jó érzés lesz visszamenni Shanghaiba. Hiszen ott élünk, az az otthonunk. És hiányzik.