Ricsi születésével és anyukám ittlétével sor kerülhetett arra, amit már régóta terveztem – elbicajozni a tengerig. A Zhangjiabang csatorna a házunktól egészen a partig fut, az északi partján végig egy kellemes kis úttal. Illetve majdnem végig – ugyanis helyenként megszűnik, házba ütközik, falba ütközik vagy más akadály állja az ember útját. Ilyenkor a megoldás egy utcányit északra menni, és ott haladni tovább amíg vissza nem lehet kavarodni a partra. Vagy néha érdemes egy kicsit körülnézni, tényleg zsákutca-e az a zsákutca.
Az útvonal tehát így nézett ki, pár eltévedéstől kivéve oda-vissza ugyanott mentem:
az útvonal. Túlléptem a bűvös 50 kilométert!
Igazság szerint ezt az utat egyszer már bejártam a külső, S20-as gyűrűig – tehát kb. félútig. Utána viszont újdonságok jöttek. Szép nagy képekkel illusztrált beszámoló következik.